Alíz tükörországban
Alíz fantáziadús kalandjainak folytatására kerek hat évet kellett várni, még úgy is, hogy a színészgárda egy része már adott volt. A film hasonlóan 2010-es elődjéhez igen jól kidolgozott grafikával és számítógépes technikával került kivitelezésre és mesés hangulata ellenére komoly kérdéseket feszeget, mégis valahogy gyermeki marad. A készítők ezúttal is a látványvilág hangsúlyozására utaztak, a történet drámai szála pedig alig, hogy kibontakozik, rögtön ott terem a mindenki szívébe melegséget árasztó happy end.
FIGYELEM! Aki nem látta a filmet és elkerülné a spoilereket, az NE olvassa tovább a kritkát!
Alíz (Mia Wasikowska) hajóskapitányként éli a hétköznapjait ám alig, hogy hazatér a több éves expedíciójából, otthon rengeteg probléma várja. Ezek elől Csodaországba menekül, ahogyan az a címből is kiderül egy varázslatos tükör segítségével, ahol azonban ismételten rossz hírrel fogadják az ottani barátai. A bolond Kalapos (avagy az agyonmaszkírozott Johnny Depp) megmentésére kell siessen, ám az elsőre látszólag egy furcsa téveszmével bombázza, mely szerint a rég elvesztett családja tulajdonképpen nagyon is él. Álláspontjában mindenki kételkedik, ezért egyre inkább rosszul érzi magát. Ez a bátor fiatal lány folyton-folyvást elsőre képtelennek tűnő helyzetekbe bonyolódik, egyetlen szerencséje, hogy úgy véli, hogy semmi sem lehetetlen, azonban neki is vannak korlátai. Épp egy ilyen korlátba ütközik akkor is, amikor a reményt vesztett Kalapos megosztja vele a problémáit. Hű barátként, természetesen, amikor megtudja, hogy mégis van megoldás a gondjára, nem habozik cselekedni. Mindeközben a valós világ eseményei szóba sem kerülnek, pedig a "túloldalon" sem épp rózsás a helyzet. Ez akár jó példája is lehetne annak, hogy Alíz tulajdonképpen sokkal szívesebben időzik Csodaországban, mint a saját világában, de erre még később visszatérek.
Alíz találkozik és beszél az Idővel (Sacha Baron Cohen) akiről meglepődve állítja meg, hogy valójában egy hús-vér férfi. Az Idő sok mindenben ellentmond saját magával. Nem szereti, ha sokat beszélnek körülötte, ugyanakkor saját maga elég szószátyár. Utal a róla elterjedt szóviccekre, mégis, amikor szembekerül velük, nehezen tűri azokat. Ezek a beszólások favicc jelleggel sülnek el, ráadásul ez a "hatalmas uraság" nem több egy esetlen pojácánál, aki tulajdonképpen nem is olyan kegyetlen, mint azt a szereplők vagy a nézők várták. Ráadásul a mesebeli küldetés még akkor sem rezonál a való világ eseményeivel, amikor a különc lány sikeresen elcseni az idő hajtóelemét, a különleges gömböt, amellyel utazni lehet a múltban. Az Idő percei a gömb nélkül megvannak számlálva, ráadásul a múlt sehogy sem felülírható, csupán okulhat belőle a nyughatatlan főhősnő.
Ahogy Alíz ide-oda ugrál a múlt eseményei között, az Idő üldözőbe veszi és előle (ismét egy tükrön át) a valóságba menekül vissza. Ott egy elmegyógyintézetben ébred, ahol hisztériával kezelik, de megszökik és ismét a tükrön keresztül utazik, de bármilyen akadályba is ütközik azok megoldják saját magukat, s végül minden jóra fordul. Kalapos visszakapja a halottnak hitt családját, az ellenségekből barátok lesznek, Alíz pedig levonja a saját maga nagyon egyszerű kis tanúságát. Amikor úgy dönthetne, hogy Csodaországban marad a valóságra teszi a voksát, így végül kalandjai összessége hathatnak arra. A happy end úgy teljesedik ki, hogy a való világban szintén megoldódik minden: Nem nézik őrültnek, kibékül az édesanyjával és a hajózást is folytathatja, melybe korábban vágott bele. Így tulajdonképpen csak egy gyermeki leckével lett bölcsebb...
A film megítélésén csak ront, hogy a színészek ennél jóval nagyobb szeletet is kaphattak volna a film időbeosztásbeli tortájából. Helena Bonham Carter Szívkirálynője a hisztériázáson kívül tulajdonképpen semmit sem csinál, Anne Hathaway karaktere pedig a másik szörnyen irritáló jelenség, aki csak ide-oda libben, beszél egy keveset, aztán kész. Sacha Baron Cohen ideje is korlátozott volt Időként, ráadásul elég fura személyiségű figurával volt megáldva, de abból legalább kihozta, amit lehetett. Johnny Depp Kalaposa bugyuta, gyerekes és irritáló (sajnos) . Az IMBD oldalán nagylelkűen 6.2-re értékelte a filmet a nagyérdemű, mely készítésénél egyébként Tim Burton csak producerként volt jelen és ez látszik is.
