A metal zene alappillérei

Amikor különböző zenei stílusokról van szó sokszor egy hatalmas halmazra, vagy, ha úgy tetszik egy kész házra gondolnak az emberek és nem az azt alkotó téglákra vagy tartógerendákra, holott az összképből nem mindig lehet érdemleges következtetéseket levonni.

Így van ez a metal esetében is. Amikor kimondjuk, hogy "metal" a műfajt kevésbé ismerők úgy képzelik el, hogy az általuk ismert összes rockot és metalt játszó zenekar egy hatalmas halmaz tagja, vagy visszatérve a házikós hasonlathoz, ugyanazon tartógerenda elemeit alkotják. Tisztázzuk: a metalnak annyi műfaja és alműfaja van, hogy valójában igen nehéz lenne összeszámolni őket, jellegüknek köszönhetően, és az összeset durva kihívás lenne fejben tartani.

A teljesség igénye nélkül, a metal alapjait bemutatva igyekszem rávilágítani arra, hogy a fenti elképzelés valójában mennyire téves. Képzeletbeli viskónk, mely a metal zenei műfajt kívánja szemléltetni, épüljön ezúttal nyolc gerendára, ám a gerendák előtt nem árt figyelni az alapozásra.

A metal esetében ez az alap a heavy metal, mely a '60-as évek végén terjedt el, a korai képviselői közé sorolandó a Rolling Stones, a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath.  Hozzájuk képest a '70-es évek bandái kevésbé használtak blues elemeket, a '80-as évekre pedig oly mértékű változás következett be a műfaj történetében, hogy az az underground körökből kitörve eladhatóvá és jóval nagyobb tömeg kedvenc zenei stílusává vált. Az idő előrehaladtával a stílus formálta saját magát. A dobok és gitár által uralt hangzásvilág virtuózai egyedi riffekkel és szólókkal spékelték dalaikat. A zenészek formabontó elképzelésinek köszönhetően születhetett meg a glam, majd azt követően a thrash, a death, a doom, a power, a black, a progresszív és a gothic metal is. Azonban nem zárható le a történet csupán ennyivel. A heavy metalból eredeztethető műfajoknak ugyanis rengeteg válfaja van. (Kicsit olyan az egész, mint egy fa, ami először száz, később pedig ezer felé ágazik.)

A ház egyik alappillére a glam, melyről már korábban olvashattatok a Lélektöredékek blogon, így erre részletesebben nem térnék ki. Helyette egy másik tartóoszlopról, a thrashről ejtek néhány szót. A thrash metal négy nagy zenekara a Metallica, a Slayer, a Megadeath és az Anthrax (Ők a „big 4“ - a képen). Rajtuk kívül a Kreator, a Testament, az Exodus, és a Sepultura kerül említésre (nem véletlenül), ha a thrash zene eredettörténetének kutatásába vágjuk a fejszénket. A thrash metal kedveli az erőteljes hangzásvilágot, a gyorsabb ritmust, az egyszerűbb dalképleteket és a technikás riffeket. A nyers, agresszív hangzásvilág dalszövegileg sem könnyen emészthető témákat feszeget. A thrash világában nem csak a halál és a vér dominál, hanem társadalmi kérdések is előtérbe kerülnek, valamint a háború is tipikusan a thrah metal általkedvelt téma. (Előfordul, hogy mások is előveszik, de nagy általánosságban rájuk vezethető vissza.)

A death metal is meghatározó alappillére a stílusnak, s ennek is megvannak a maga alfajai. A death metal annyiban különbözik a thrash metaltól, hogy a nyers erőre rátesz még egy lapáttal úgy, hogy mélyebben búg a gitár, hogy ezerrel peregnek a dobok, és hörögnek az énekesek. A dalok sokszor kibontva önmagukat építkeznek és mélyülnek el, de nem ritka a hirtelen bekövetkező váltás sem. Ezen műfaj atyjai a Morbid Angel, a Vader, a Behemoth és a Cannibal Corpse. Ezt a műfajt sokak durva csörömpölésnek vélik, holott jóval több rejtőzik mögötte. Fontos benne a gyors és olykor igenis technikás játékstílus, ami koránt sem annyira egyszerű, mint azt sokan gondolják. A death metal már okkultabb témákat feszegetve többet ad a színpadiasságra, a látványvilágra. A dalokban megjelennek a vallási kérdések, és a sátánizmus is. A death metal zenekarok tagjai nagyobb valószínűséggel lehetnek a vallás követői, de akikhez mindez még közelebb állhat azok a black metal műfaj zenekarai. A korábbi, főleg amerikai indíttatású műfajokkal ellentétben a black metal norvég vonalakra vezethető vissza, születése pedig a '90-es évekhez kapcsolható. A hörgés mellett amolyan károgó jelleggel éneklő frontembereket gyorsan, monoton pergő dobok és erősen torzított gitárok kísérik.

A black metalhoz tartozik egyfajta életszemlélet, világnézet, mely nem építő, sokkal inkább romboló hatással bírt vagy bír jelenleg is a zenészekre. Ezen nincs mit szépíteni: a black metalban felcsendülő témák, a zenészek és a rajongók szélsőséges megnyilvánulásai miatt terjedhetett el az a téves elképzelés, amely szerint mindenki, aki metalt hallgat az sátánista. Éppen emiatt, akár metalos berkekben is a black sok esetben gúny vagy megvetés tárgyává válik. Ennek okát a szélsőségesen felépített zenei világ adhatja, mely hangulata egyébként jól tükrözi mindazt, ami jelen van a black metal ideológiájában. Itt azonban álljunk meg, el kell mondanom, hogy az a fajta leírás, amit a blackes körökről olvashattok a neten, nem feltétlenül igaz minden egyes black metalt kedvelő egyénre.

Az ötödik tartógerenda képében a doom metal kerül bemutatásra. A klasszikus trió (gitár, dob, basszus) néhány banda esetében billentyűs hangszerekkel lesz teljes. A dalszövegek sötét és epikus stílusban íródnak, a perspektíva pedig egészen pesszimista jelleget ölt. A fantasy és a mitológia sem elvetendő téma. Érdekes, hogy még a metalon belül is undergroundnak számít az ágazat és tulajdonképpen nem sok információt találni róla.

A power metal, hasonlóan a doomhoz, kedveli zenén keresztül elmesélni az epikus történeteket. Hangzásilag a tiszta ének, így a magasabb hangok is dominálnak. Emellett jellemző a gyors gitárjáték, a dupla lábdob, sok formációban pedig billentyűjáték is hallható.

Végül, de nem utolsó sorban az utóbbi két stílushoz kísértetiesen hasonló, jazzes alapokon nyugvó progresszív metal maradt hátra (a gothich metalt korábban szintén bemutattuk már). A progresszív műfaj igen lendületes, sok, a stílusban játszó zenekar (így például a Dream Theater) kedveli a történetmesélést, a fantasyt és a mitológiát, mint témát. Az igen nehezen játszható műfaj nagyjai tanult zenészek, akik a jazz elemeit kreatívan vegyítik. Jellemzőek az ágazatra a hosszúra nyújtott szólók, illetve az alapvetően hosszabb időtartamú (akár 8-10 perces) dalok.

Már ezen rövid ismertető alapján is jól látható, hogy egy zenei műfaj valójában mennyi mindent foglal magába. A metal akár egymásnak egészen ellentmondó műfajokat felölelve kínál változatosságot kedvelői számára. Jazz, blues alapokhoz nyúlva valami egészen mást tud mutatni, mint a mélyen torzított duplázós tematikával. Ráadásul bizonyos ágazatokhoz komplett világszemlélet és gondolkodásmód is társul. Ebben mutatkozik meg a stílus sokrétűsége. Amint azt említettem, ez a cikk a teljesség igénye nélkül kívánta bemutatni a különböző heavy metal műfajokat. Ezeken kívül rengeteg alműfaj és válfaj létezik még, például a folk, a viking, az alternatív, a nu metal, az industrial és a többiek. Valójában a képzeletbeli házikó, amit oly sokszor említettem, sokkal inkább egy több emeletes kastélyhoz hasonlítható, mintsem egy viskóhoz.

Források: wiki, metalenciklopedia
Szerk.: Virginia Sol