Blog. Rólam. Nektek.

2010. április 08. 11:45 - Lady_Marilyn

Utána jártam

Engem is sokk ért, így utána jártam...

A tegnap írt nejegyzésem, az a kannibálos sztori a húsz éves orosz srácokról NEM kreálmány és a közvetlen környezetem, sőt én magam is azt kívánjuk, bárcsak az lenne....
Mivel ez a megrázó, de igaz történet engem is sokkolt, úgy döntöttem, hogy utána nézek a kannibalizmus történetének. Íme az elgondolkodtató igazság a kannibálokról.

Már a Bibliában is?
"Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik, igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, mely tiérettetek kiontatik." mondta Jézus az utolsó vacsorán. Azóta minden keresztény ember úrvacsorakor Istennel egyesül azáltal, hogy szimbolikusan eszik az ő testéből és iszik az ő véréből. Sokan elmerenghettek azon hogy, miért kéne akár csak szimbolikusan fogyasztani Jézus testét és vérét.Nem szentségtörés feltételezni, hogy ami ma szimbolikus, az pár ezer éve véres rítus volt, és ami pár ezer éve rituális emberevés, az még korábban egyszerűen kannibalizmus volt. Alátámasztja ezt az is, hogy az Ó-Testamentumban számos kannibál-történet szerepel.

A kannibalizmus gyökerei

Talcott Parsons szociológus szerint minden új nemzedék születése egy újabb barbár inváziót jelent. Akinek van már gyermeke, pontosan érti, mire célzott.
A gyermeki lélek kibontakozásának első leírói, Freud, Piaget és Wallon nyomán a világ azzal szembesült, hogy a fejlődés megismétli az archaikus ember fejlődését. Minden gyerek varázslónak hiszi magát, lelket tulajdonít a tárgyaknak, félelmetes erőt a gondolatoknak és vágyaknak. Sötét vágyak és félelmek ezek, melyek elmerülnek az idők homályában, ahogy az archaikus lélek is szertefoszlik a civilizáció nyomására. De a kannibalizmus ott marad megannyi tabu társaságában...

Felfaljuk a másikat tekintetünkkel, zabálni valónak látjuk a cuki kisbabákat, ennivalóan édes tud lenni szerelmünk, és ha valaki kedves, azt mondjuk „egyem a zúzádat".
Vajon ezek csak szavak, vagy valóban vágyunk a saját eredetű húsra?

Az ember, mint élelmiszer

Az őskori, később az ókori ember egyáltalán nem tehette meg a válogatás luxusát. Abban az esetben, ha nem volt más ennivaló a közelben, mint a fajtársa, akkor gondolkodás nélkül cselekedett. Az emberhús nagyon hasonlít a sertéshúshoz, sokak szerint még annál is jobb. A karibiak az embert „magas disznónak” nevezik, ha élelemként gondolnak rá. Az idő múlásával az embervadászat és fogyasztás módfelett veszélyessé kezdett válni. Ahol azonban élelemhiány volt, ott a legújabb korig is csak-csak felütötte a fejét az emberhús utáni vágy.

Egyes kutatók szerint csak illúzió az a gondolat, hogy az ember csak rituális okokból evett emberhúst. A neandervölgyi ősember is húsevő ragadozó volt, s ekkortájt születhetett a kétértelmű invitálás, hogy „maradj itt ebédre”:
 A kannibál szó a spanyol caribal szóból ered, ami caribi embert jelent. Róluk az a hír járta, hogy esznek ember húst. Ők a kannibál epizodisták Robinson Crusoe történetében.

A tény:
Kannibálok voltak és lesznek, ezt már a génjeinkben hordozzuk. Aki húst eszik, mit szépítsük, bűnrészes egy gyilkosságban. A húsevés közelebb van a kannibalizmushoz, mintsem azt gondolnánk. A civilizált ember  azonban mégis kínosan ügyel arra, hogy ez a kis különbség óriásinak tűnjön.


Forrás: http://www.tenyek-tevhitek.hu/kannibalok.htm

 

Blog. Rólam. Nektek.