Erhu

A hangszerről
Az erhu a mai formájában a 18. század óta létezik, bár egyes feltételezések szerint már sokkal korábban, konkrétan a 10. században már ismerték az emberek. Ez egy két húros kínai hangszer, amely a nyárslantok családjába tartozik, tehát hosszú húrja van, amelyek eredetileg selyem fonálból,l később pedig acélból készítenek. A rezonátortest egy kifeszített kígyóbőrrel dobszerűen bevont hat- vagy nyolcszögletű fadoboz, a hátán nyitott. A hangszer hangolófejét denevér vagy sárkányfej formájúra faragták ki  a kulcsok hátsó állásúak.

A szokatlan játékmód
A hangszeren ülve játszanak. Nincs fogólapja, ezért a hangmagasságokat a balkéz ujjainak a húrokhoz történő szorításával lehet módosítani. A hangszerhez egy vonó is tartozik, azonban a hegedűtől eltérően az erhu csak akkor szólal meg, ha a vonó a tető síkjára közel merőleges irányban mozogva gerjeszti a húrokat.  Ezt a hangszer formája alapvetően lehetővé teszi, viszont ekkor az egyik húrról a másikra történő átmenetkor a vonót (vagy a hangszert) 180 fokban kellene megfordítani, ami nehézkessé tenné a folyamatos játékot. Ennek elkerülése céljából a vonó szőre a két húr között van átfűzve, így a vonó finom áthelyezésével, nyomásirányának megváltoztatásával oldható meg a két húr között az átmenet.