Az egyetemi életről, annak hétköznapjairól már több posztot is írtam, de most ismét itt az ideje annak, hogy klaviatúrát ragadjak a témával kapcsolatban.

A gimnáziumok, középiskolák egyre nagyobb terhet pakolnak a végzős diákokra, a ponthatárok a nevesebb egyetemeken, főiskolákon irreálisan magasak. A jó tanulmányi eredmény mellett a nyelvvizsga megszerzése, emelt szinten törtnő érettségi vizsga megtétele, valamint közmunka is szükséges ahhoz, hogy az iskola küszöbét úgy lépjék át, hogy a szükséges pontszám közelébe érve felvételizhessenek. Azonban mindez még így is nagyon kevés. Bejutni egy dolog, bent maradni, és oklevelet vagy diplomát szerezni pedig egy újabb elérendő cél, amiért tenni kell.

Ez azért sem egyszerű, mert az elvárások, a teljesítmény iránti követelmények teljesen más intervallumát kell letenni az asztalra, amelyhez rövid időn belül kell alkalmazkodni, ráadásul a hallgatók életét az egyetem szervezetlen lépései sem könnyítik meg.
Mit értek ez alatt? Nos, sok egyetemen a szervezetlenség fő forrása az az egyszerű és letisztult alá-fölé rendeltségi viszony hiánya, mely a középiskolákban rend szerint megvan: igazgató, igazgatóhelyettes, osztályfőnökök, osztályfőnök helyettesek, tanárok. Míg egyes OKJ-s iskolákban egyéni vállalkozóként, mégis "egy ember keze alá" munkálkodnak az oktatók, addig a professzorok, phd oktatók, doktorok egy kesze-kusza labirintus szintű, nehezen áttekinthető rendszer kereszttüzében állva adják elő a tárgyaikhoz tartozó anyagot.

Ezzel mi a gond? Ha kérdésed, problémád akad elsősként nem feltétlenül tudod kihez fordulj. A tanulmányi osztály vezetője jobb esetben tud segíteni, de rosszabb esetben magát az oktatót kell felkutatnod. Sokszor megesik, hogy az előadó és a tárgyfelelős személye elkülönül, bizonyos esetekben elég, ha az előadó segítségét kéred az előadás végén (például: diasor elkérése, tárgyi tematikával kapcsolatos kérdések), de más, összetettebb jellegű esetekben (tárgyfelmentés, egyéni tanrend) már a tárgy felelőséhez kell fordulnod annak fogadóórájának időpontjában. A szervezetlenség pedig csak ennél a résznél üti fel a fejét igazán. Egy-egy tanár, oktató ugyanis más-más intézethez tartozhat. Így például míg az egyetem jogi intézetben a jogot oktatókat, addig az informatikát az azt oktató intézetben kell keresned, de nem feltétlenül ennyire egyértelmű az, hogy mely oktató pontosan hova is sorolható. Ráadásul ezek az intézetek egymástól általában elkülönítve, az egyetemen belül máshol találhatóak meg.

Előfordul, hogy nem csak a szervezeti felépítés, hanem a hallgatók számára szervezett programokkal, közzétett tananyagokkal vannak problémák. Gyakran a tanulmányi osztállyal, vagy az oktatóval történő kapcsolatkeresés és tartás (ez a szakdolgozat írása alatt különösen fontos) ütközik akadályokba, ami sok félreértést és kellemetlenséget generál. Megesik, hogy éppen emiatt, az utolsó pillanatban, vagy inkább az utolsó utániban derül fény a zárthelyi dolgozatok, prezentációk pontos időpontjára. Szerencsére a beadandók határidejét és a vizsgaidőszak idejét általában előre lefixálják.

A diákokra nehezedő stessz a felsőoktatásban fokozódik, forrása több pontból eredeztethető:
- a magas elvárásoknak történő megfelelési vágy
- teljesítményorientáltság (különösen ha önköltségesről finanszírozott fizetési módra kíván a hallgató áttérni)
- a szervezetlenségből adódó félreértések, nehézségek
- információ hiánya
- a hallgató és az oktató hatáskörén kívül eső problémák és azok megoldása (például technikai meghibásodások)

A célom nem az, hogy bárkit is lebeszéljek arról, hogy ilyen intézményben folytassa a tanulmányait. Ezek a problémák, megfigyelések több egyetem hallgatóinak beszámolóiból egyeztethetőek,sőt általában egyébként magukat az oktatókat az zavarják, hiszen ezek a jelenségek akár rajtuk kívül eső okokból is bekövetkezhetnek.