Skandináv mitológia
Ismerjük meg Thor világát!

Odin, az arisztokratikus

A skandináv mitológia főistene, akinek sok csodás, bátor tettét örökítették meg a sagák. Apja Bur, anyja Besztla, Odin pedig szinte az összes Ász-isten apja. Csodálatos, félelmet keltő, démonikus alak. Pártfogolja a harcosokat, a harci avatási és áldozati szertartásokat, s háborús viszályokat kelt, így hadistennek tekinthető. A valkűrök segítségével a Valhallában gyűjti össze a bátor harcosok lelkét, hogy az utolsó, végső összecsapáskor megfelelő serege legyen. Mivel megszerezte a költészet mézét az óriásoktól, ő a költészet istene is, a szkáldok pártfogója. Állandóan járja a világot, hogy mindent megismerjen és megtanuljon. Tud alakot váltani, ismeri a jövendőt és a babonákat. De Odin a tudásért nagy árat fizetett. Amikor ivott a Bölcsesség Forrásából, elveszítette a fél szemét. Az Yggdrasil ágán függött dárdával átdöfve kilenc napig, hogy végül megszerezze a bölcsességet jelentő rúnákat. A kilences szám ezért különös jelentőségű a skandinávok vallási szertartásaiban. Odint tudása komorrá és melankolikussá tette, de emellett ármányos volt és ravasz, mint fogadott fia, Loki, akit olykor ő bujtott fel különféle csínyekre. Odin állandó kísérői két farkasa (Geri és Freki) és hollói (Hugin és Munin, azaz Gondolat és Emlékezet), nyolclábú lova, Sleipnir, és híres dárdája, a Gungnir.

Thor, a népszerű
Thor, a legnépszerűbb isten, Odin és Yord, a Föld fia, a mennydörgés, a vihar és a vegetáció istene, akinek fő feladata az emberek védelme az óriások ellen. Kecskék vonta szekéren jár, és csodás tárgyak tették félelmetes harcossá: egy öv, mely megkétszerezi az erejét, egy pár vaskesztyű és híres kalapácsa, a Mjölnir, amely villámokat szór, ha gazdája eldobja, és visszatér, mint a bumeráng. A kalapácsot természetesen szintén a törpék készítették. Thor Odinnal ellentétben nem rosszakaratú, sem túl okos, ezért gyakran apja tréfáinak céltáblája. De jóindulattal viseltet az emberek, főleg a parasztok iránt, gondoskodik a gabonáról, a háziállatokról, az esőről és a termékenységről. Ő nem a harcosok, hanem a fegyvert viselő parasztok istene. Lobbanékony, de jóságos, akit gyakran lépre csaltak, ezért sokszor rászorult Loki segítségére. Népszerűségét jelzi, hogy képét sokszor megörökítették a skandináv mesterek, a nevéből képzett férfinevek pedig rendkívül gyakoriak voltak. Az uppsalai templomban három óriási istenszobor állt: Odiné, Freyé és középen, a főhelyen Thoré. Mikor Thor isten kalapácsát ellopta egy Trym nevű óriás, nem akarta visszaadni, csak Freya istennő kezéért. Thor menyasszonynak öltözve elment az óriáshoz, aki nem vette észre a cselt, így Thor visszaszerezhette a jogos tulajdonát.

Loki, az ármányos
Loki, a csalfa, hitszegő isten nem volt született Ász, Odin fogadott gyermekeként került Asgardba. Angrboda óriásasszony három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág uralkodóját. Loki, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Sleipnirt, Odin lovát. Loki a legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van, de olykor kényszer hatására cselekszik. Amikor Tjászi óriás kezére játszotta Idunt, az ifjúság istennőjét, az istenek Idun aranyalmái nélkül rohamosan elkezdtek öregedni. Végül kényszerítették Lokit, hogy lopja vissza az istennőt, Tjászit pedig megölték. Odinhoz hasonlóan ő is tudott alakot váltani. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott. Igazi Mefisztó volt, akinek az intrika a lételeme. De Baldr isten meggyilkolásával túlment minden határon, és az istenek rettentő bosszút álltak rajta: sziklához láncolták, és egy kígyó mérge csöpög rá állandóan.

(Folyt. köv. holnap! A téma: Skandináv mitológia a Marveles szereplőkőn túl)