Batman Superman ellen 

A DC képregényein alapuló film igazi gladiátor küzdelmet ígér. A fekete oldalon Batman, Gotham city sötét lovagja, a kéken pedig az idegen földről származó Superman. A hétköznapokban Superman Clark Kent néven ismert újságíró, aki a sport rovat helyett szívesebben firkálna mindarról, ami Gotham cityben történik, míg Batman egy vagyonos család leszármazottjaként élvezheti a tehetősek életét, Bruce Vayne-ként. 

A történet lassan építi magát és viszonylag egységesen enged bemutatást a két főhős életébe. Wonder Woman a későbbiekben saját filmet kap, így nem csoda, hogy rá nem igen fókuszálnak. A több szál végül persze keresztezi egymást, nagyjából abban a minutumban, amikor a denevérember és a piros-leples összeütköznek egymással. 

A film alaphangulata, vagy ha úgy tetszik hangvétele kissé sötét, a szuperhősök árny oldalát mutatja be. Jó pontként könyvelhető el, hogy akad benne pár utalás az előzmény filmként felfogható Acélemberre, mert ez még inkább megfoghatóvá teszi, csak az a baj, hogy kissé hosszadalmas az előzménytárgyalás. Persze az előzmények ismerete nélkül nem igazán lenne világos, hogy pontosan hogyan is keveredik nézeteltérésbe ez a két ikonikus karakter. Míg erre fény nem derül, érdemes figyelni a részletekre.

Az igazság hajnala sok magyarázattal, párbeszéddel és arányait tekintve a vártánál talán kevesebb akcióval ragyogja be a mozivásznat, mégis érdemes megnézni két és fél óra ide vagy oda. Ha túltekintünk azon, hogy a kritikusok szerint unalmas lett, akkor képesek lehetünk olyan apróságokat kiszúrni és később eltöprengeni rajtuk, melyekkel a stáb nyilvánvalóan okkal operált.

Ami a színészek munkáját illeti, Ben Affleckben kellemeset csalódtam. Meg tudta mutatni Batman és Bruce Wayne arcát is, ráadásul hiteles páros voltak Alfreddel (Jeremy Irons).Henry Cavillt már láthattuk Supermanként, amolyan ismert és megszokott arcnak számít a tömegben.

A lapokat szintén jelentősen megkeverő Lex Lutorról még nem igazán esett szó, pedig bizony nem kis szerepe volt mindabban, ami kibontakozott ebben a két és fél órás moziban, illetve eleve ö az antihős, a negatív karakter, akit érdemes kivesézni. Jesse Eisenberg korábban olyan filmekben szerepelt, mint a Szemfényvesztők, amelynek júniusra várhatjuk a második részét,  vagy a Közösségi háló, melyért sok jelölést is kapott, mint színész.

A negatív karakterek bizony döntő figurák. Az, hogy valaki miért lesz szuperhős, egy sokkal egyszerűbben lezárható kérdés, mint az hogy valaki miért válik éppen az ellenkezőjévé. Az opciók nagyjából a következőek: eleve őrült, kattant, megalomániás hajlamokkal rendelkező elme vagy egy becsapott, magát elárultnak érző, dühvel és haraggal teli, irgalmat nem ismerő energiabomba, aki mindenképpen okos.
Lex a Batman Superman ellen filmben leginkább az őrült kategóriába sorolható, aki őrültsége ellenére jó elme. 

Tehát érdemes megnézni a szuperhősök csatáját, mert jó bemelegítést adhat a további DC filmekhez. Ne hallgassatok a kritikusok szavára, ha meg mégis egyhangúnak találjátok a művet, legközelebb tömény akciófilmre vegyetek jegyet.