Széttörve

James McAvoy ezúttal nem egy, hanem huszonnégy személyiséget formál meg Shyamalan (Hatodik érzék) új thrillerjében. Kevinnek huszonhárom belső énje van, akik felváltva vagy akár egyszerre is átvehetik az irányítást, vagy ahogy a filmben is fogalmaznak, eltérő időpontban kerülnek fénybe. A súlyos klinikai eset néhányakat megrémiszt, míg másokat ámulatba ejt. Az agy korlátait is vizsgáló pszichológusa különlegesnek tartja Kevint, aki általában Barry, a divatban jártas énje képében konzultál vele. Érdekességként kiemelendő, hogy a disszociatív identitászavar, vagy más néven multiplex személyiségi zavar a valóságban is kutatott téma és probléma. Ilyen esetben egy adott egyénnek több elkülöníthető személyisége is van. Ezen személyiségek között akadnak átfedések, de mindegyikük tisztában van a többiek létezésével. 

Pszichés zavarokkal küzdő főhősünk elrabol három tinit, majd egy pince helységbe zárva őket szépen fokozatosan feltárja nekik az énjeit. Ha ez nem lenne elég nyomasztó, a legrosszabb, huszonnegyedik énje is formálódik, melyről a többi énje vészjósló utalásokat tesz a fogvatartott lányok felé. A három lány közül Casey (Anya Taylor-Joy) látja a fényt az alagút végén, pontosabban azt a kicsi esélyt az életben maradásukhoz, amit kijátszhatnak: meggyőzni az egyik személyiséget arról, hogy önként kiengedje valamennyiüket. 

Ezt az elgondolkoztató, nyomasztó thrillert egyértelműen McAvoy viszi a hátán, akinek az X-Men után ismét leborotválták a haját annak érdekében, hogy biztosan az arcára fókuszáljunk. Szépen felépített történetet kapunk, mégis nyitva maradnak igen fontos kérdések, melyekre nem ártott volna válaszolni a vásznon. Ennek ellenére remek thriller, a stílus kedvelőinek biztosan tetszeni fog.