A Japán írás- és olvasás oktatás
Miben vagyunk szerencsésebbek a Japán diákokhoz képest?
Nos, a különböző írásjelek megtanulása a japán diákok számára koránt sem olyan egyszerű feladat, mint a mi írásjeleink elsajátítása a hazai gyerekeknek. Összehasonlításképp, míg a magyar diákok a 44 betűt tanulnak meg, addig a japán nebulók a 46 hiragana és a 46 katajanajelet és a nagyjából 1000 kandzsival ismerkednek meg csak az általános iskolai évek alatt. Ehhez hozzájön még egy extra adag kandzsi (körülbelül újabb 1000 darab). Ez a tudás pedig csupán arra elegendő, hogy egy nem szakmai jelegű újságot egyáltalán el tudjanak olvasni...

Tehát míg a magyar kisiskolások az általános iskola első osztályában "letudják a dolgot", addig a japán tanulóknak hosszú évekbe telik saját nyelvük elsajátítása.
És ha ez nem lenne elég, a több ezer kandzsi mellett a letin betűkkel is megismerkednek, hiszen azt is használják.

Az írásoktatás már az ovódás korban megkezdődik, de ezt csakis otthon gyakorolható, ugyanis az oktatási törvény az óvodai direkt írás-olvasás tanítást tiltja.
Azonban a tiltás ellenére sokan mégis hatalmas előnnyel ülnek be az iskolapadba, ez az előny pedig nem más, mint hogy jól ismerik mind a két féle szótagírást.

Az igazi rémálom a kandzsik tanulása, nem csak az idegen nyelvet tanulók számára, hanem bizony a japán diákoknak is. A nagy mennyiségű kínai írásjegyek egész életüket végiogkísérik, így azok elsajátítása nagyon fontos szerepet tölt be. Ezeket folyamatosan tanulják, gyakorolják. Ha nem így tennének, azok hamar feledésbe merülnének. 

A középiskolástanulók bár rengeteg írásjelet ismernek, mégis beletörik a bicskájuk a szépirodalmi művek olvavásába. A klasszikus műveket mondatról-mondatra vagy akár szóról-szóóra elemzik. Ezen kívül modern irodalmat is tanulnak, az irodalom két ágát pedig általában más-más tanár oktatja.

A felső középiskolában az irodalomórákat lassú haladás jellemzi, hiszen egy rövidebb mű elemzésére akár több tanórát is szánnak. Nagyon odafigyelnek a mű által közvetített érzelmekre is.
A tananyag részét képzik a japán írók és költők, illetve a nyugati írók és költők.
A tankönyvek nem kronológikusan, hanem tematikusan haladnak. A műelemzések mellett pedig a diákok kommunikácós fejlesztése is fontos szerepet kap az iskolapadban.
A számonkérés írásban folyik, feleletválasztós teszt formájában, vagy esszét írnak.