Star Wars VII. - Az ébredő erő
Réges-régen egy messzi, messzi galaxisban...
A méltán népszerű és közismert sci-fi egy nap alatt 57 milliós bevételre tett szert, a vetítések pedig egymást követve telt házzal futnak a vidéki és a fővárosi mozikban is. Ez persze nem is csoda, hiszen a Star Wars tulajdonképpen egy márka, amihez érdemes hűnek maradni. Éppen ezért szakadt óriási felelősség J.J. Abramsra és brigádjára, mikor belevágtak a kultikus történet folytatásába.
Az ébredő erő
Mindenféle spoiler nélkül elárulhatom, hogy a cím magáért beszél. Az erő valóban ébredezik, akár a sötét, akár a fény oldalát vesszük figyelembe. Ami adott: látványos effektek, mozgolódás, nagy döntések, ismert és új arcok, utalások a korábbi Star Wars részekre, jókor, jó helyen és jól elsütött poénok. Ami hiányzik: igazán domináns karakterek (valószínűleg direkt hagytak teret ennek, de a következő epizódban már rendelkezniük kell velük) , néhol a háttér zenét sem igazán sikerült eltalálni, illetve néhány rajongó számára picit sok lehet az "Én vagyok az apád unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa" típusú találkozások sora.
A közel 140 perces játékidő gazdálkodásába sok minden belefért, nem lett volna érdemes további gondolatokat bele erőltetni, vagy tovább húzni-halasztani. Kezdetnek nagyon is jó az az alap, amelyet az immár a Disney kezében lévő brigád az asztalra tett "előételként". Körülbelül másfél évet várat magára a folytatás, azaz a nyolcadik epizód, de addig sem maradunk galaxisok közötti kalandok nélkül, ugyanis jön a Rogue One.