Érkezés

Az idegenek szeretett Földünkre való érkezése korábban rendszerint katasztrófába, nagyvárosok hamuvá égetésébe és erőszakba tört ki. A földön kívüli lények a receptúra szerint a világ nevezetességeit rombolva kívánnak példát statuálni, ám amint elvesztik vezetőjüket békésen meghátrálnak és hazamennek. Az Érkezés című filmben azonban valami egészen más történik. Ezúttal nem a fegyveres katonáké, vagy a családjaikat menteni igyekvő drámai hősöké, hanem a tudosoké a főszerep.

A tudás végre valódi fegyverré válik a Denis Villeneuve rendezésében forgatott közel két órás filmben. Forest Whitaker mellett a misztikus sci-fiben a korábban Superman élete szerelmét alakító Amy Adams és annó a Marvel csapatát erősítő Robin Hood, mármint Sólyomszem bőrébe bújt Jeremy Renner kapott főszerepet. Utóbbiaknak ezúttal is akadnak szuperképességei. Míg Dr. Louise Banks (Amy Adams) a nyeltudományhoz ért, addig Ian Donnelly (Jeremy Renner) a matematikához meg a fizikához. Az ö tudásukon és emberi határaikon múlik az emberiség sorsa, mikor a tizenkét, a bolygónkra érkező fekete csészealjak egyikéhez engedik őket. 2016-ban az év sci-fijének könyvelt történet érzelmi szálakat mozgat meg és egyben elgondolkoztató is marad.

Itt pedig meghúzom a vonatalat és elkiáltom magamat a SPOILER VESZÉLY jegyében, valamint arra kérem azokat, aki eddig nem látták a filmet, de tervezik megnézni, hogy NE olvassanak tovább!

Mennyire szól valójában az idegenekről ez a film?
A később heptapodoknak nevezett hatalmas lények a film első perceiben érkeznek hajóikkal a Földre. Végig ott is maradnak, nem jönnek ki, inkább ajtót nyitnak az embereknek, akik be vannak tojva. Tetőtől-talpig védőöltözetbe bújva különböző kérdésekkel zaklatják a látogatókat, akik erre tulajdonképpen választ is adnak a maguk furcsa nyelvén. Ekkor látja be a katonaság, hogy csakis a szakterület tudósaival haladhatnak tovább. Rögvest fel is keresik Dr. Louise Banks nyelvészt, aki korábban is készségesen segített már a kormánynak. Elé tárják a hangfelvételeket, ám csupán ennyiből nem tud következtetni semmire. Azt kéri, hogy találkozhasson az idegenekkel, s noha először nemleges választ kap, másnap hajnalban már helikopterrel mennek érte és végül a már említett Ian Donnelly oldalán kell kisütnie valamit. Ez a két tudós és egy kisebb csapat lép be a fekete űrhajóba, ahol a gravitáció másként működik és ahol sem vezérlőpult, sem fegyver nem látható, csak egy áttetsző (talán üveg) fal, mögötte tej szerű köddel és két, fekete polip szerű lénnyel. Pontosabban heptapoddal.

Elsőre úgy tűnhet, hogy ebben az összetartó csapatban mindenki kiveszi a maga részét a felelősségteljes küldetésből, de ez csak a látszat! Valójában Louiseon a nyelvészen kívül, mindenki elbújhat a sarokba és elszégyellheti magát, még az az elméleti fizikus Ian is, aki egy-két értelmes megnyilvánoláson kívül nem csinál egyebet, csak társának asszisztál a furcsa lények nyelvének megfejtésénél annyiban, hogy táblákat tart nekik. Ezt is csak azt követően teszi, amikor rádöbbennek... mármint, amikor Louis rájön (egyedül), hogy a kommukációjuk kulcsa nem a beszéd, hanem az írás. Ezen a ponton az űrlények szerepe háttérbe szorul, sokkal fontosabbá válnak az emberek cselekedetei, melyek sajnos nagyon pánik szerűek. 

Az idegenek nyelve
Az első írásos üzenet, amelyet a heptapodok felé közvetítenek a "human" avagy az "ember" szó angol megfelelője. Erre reagálva a fekete szörnyek, fekete kör szerű ábrát spriccelnek ki magukból. Tehát a heptapodok tudnak angolul OLVASNI. Az érvelés, mely szerint az akkor mutatott kör szerű jelecske az ö nyelvükön is "embert" jelent, szintén ingoványos. Elvégre az a jelecske utalhatna a saját fajuk saját nyelvén történő írására is... Túllépve ezen a kételyen a film megfogja a kezünket, és visz minket tovább, előre, mert mégis ez ad kiindulópontot Louisnak, aki szépen, fokozatosan bőviti a közös szókincset a heptapodokkal, ám nem mindenki olyan türelmes mint az ö csapata. A világ különböző pontjai eleinte kapcsolatot tartva, amolyan EU-s gyűlés kategória szinten újabbnál újabb elméleteket osztanak meg egymással, de később nem akarnak információkat kiadni és fokozatosan elvágják a kapcsolatot. A nagyhatalmak, köztük Kína és Oroszország hadat üzenve az idegeneknek időkorlátba taszította a többi országot is. Nincs több idő teketóriázni, fel kell tenni a nagy kérdéseket, ám ekkor következik be az, amitől már az első megfejtett szó óta tarthattunk: a nyelvi korlátok miatt születendő félreértés. A heptapodok nyelve leginkább a kanjikat használó országokéhoz hasonló, melynél egy-egy szimbólum nem csak egy szót, hanem többet is takarhat, de akár komplett jelentéstartalmakat is felölelhet. Amikor hőseink arcába pecsételik a "fegyver" szimbólumot, mindenkinek elgurul a gyógyszere.

Szintén Louise nagy megvilágosodásának köszönhető a felismerés, hogy ezeknek a lényeknek teljesen más az időfelfogásuk, mint az embereké. A heptapodok egyszerre látnak múltat és jövőt, mindez pedig az írásukból is látszik. Ennek köszönhetően főhősnőnknek látomásai lesznek, amelyek a jövőre vonatkoznak. Így sikerül lebeszélnie a kínaiakat arról, hogy háborút indítsanak egy jóval fejlettebb technolgiájú faj ellen. Ezzel világmértékű összefogás és béke születik a világban és ennyi. Az idegenek közlik, hogy a nyelvük a fegyver, s egyben egy ajándék amelyet amúgy nem jófejségből adnak! A heptapod, aki külön beszél négy szem közt Louissal (már ha ennek az izéknek van egyáltalán szeme) elmondja a nőnek, hogy háromszáz év mulva nekik lesz szüksége az emberek segítségére, ám ehhez meg kellett osztaniuk a nyelvi tudásukat. Igazából lespoilerezi, hogy később, mi emberek fogunk az Ö bolygójukra menni jófejkedni. Ez után a tizenkét hajó egyszerre felemelkedik és elvész a semmibe. Tapsvihar és örömkönnyek helyett keserű gombóc gurgulázik végig az emberek torkán, mert ott van az a bizonyos drámai szál, ami végképp az emberekhez, vagyis még inkább Louisehoz köti ezt a két órácskát.

A drámai szál
Louise (ki más?) tehát ajándékba megkapja a jövője emlékeit. Annak a jövőnek a képeit, amely sok boldog percet tartogat számára, a kiemenetele mégis szívfacsaró. A nyelvész dönthetne úgy, hogy nem teszi ki magát, sem pedig jövőbeli partnerét (most kapaszkodjunk meg valamiben) Iant mindannak a gyötrelemnek, amelyet a közös lányuk elvesztése fog jelenteni számukra, de nem! Luise fogja magát és Ian nyakába vetődik, méghozzá önként és dalolva, közös jövőjük buktatóit pedig fogja és a szőnyeg alá söpri. Ez mégis szemetpárásítóan hathat.

Történeti összefoglalás röviden
Az idegenek Louis miatt jöttek hozzánk az express túristajárattal, adtak neki egy könyvötletet, amiből meggazdagodhatott, ugyanakkor azt is közölték vele, hogy ez nem lesz ingyen, mert 300 év mulva vissza kérik ezt a hatalmas szívességet, de nyilván nem tőle, hanem az egész emberiségtől. Fair ajánlat egy sokkalta modernebb gondolkodású lénytől, nem?!

Mi lenne, ha... ?
Az elmélkedni vágyók beleképzelve magukat ebbe a futurisztikus és szürreális helyzetbe, nem biztos, hogy a "human" szóval indítanának társalgást. Minden esetre udvariasabb lenne szépen köszönteni a Földre érkező idegeneket. Ráadásul mielőtt közös szótáralkotásba fogunk ismertetni illene őket a szerzői jogokról, meg hasonló nyalánkságokról. Mondjuk arról, hogy hol parkolhatnak díjmentesen a hajóikkal, de ez csak egy ötlet! (Remélem, érzitek az irróniát.)