Jupiter felemelkedése

Vigyázat! A poszt saját vélemény alapján íródott! 

Jupiter Johnes egy átlagos takarítónő...nek hiszi magát, mindaddig míg bele nem kerül egy intergalaktikus familia egymás elleni rivalizációjába. Van itt minden mi szem-szájnak ingere, csak kicsit úgy van összedobva minden hozzávaló, mint egy rusztikus salátába: random. 

Egyedül Eddie Redmayne karaktere és szereplése az, ami kiemelhető, de amikor rájövünk a kísérteties hasonlóságokra Balen nagyúr és a Marvel Lokija között, máris nem tűnik olyan izgalmasnak a figura, aki az egyik pillanatban higgadt, rekedtes, szinte suttogó hangvételben beszél kimért és rideg stílusban, majd hirtelen (szó szerint a semmiből) elüvölti magát. Rendben. Egy, maximum két ilyen jelenet erejéig még oké is lenne a dolog, de hogy csak ennyiből áll a film középpontjába helyezhető negatív karakter... nos ez, ebben a formában már harmatgyenge. A brit színész tehetségét alátámasztja, hogy Oscart nyert, de nem ezen filmnek köszönhetően.

A látványtechnika ott van, a sztori sem lenne rossz, de a megvalósítás...nos ott nagyon elszúrtak valamit, pedig a másfél órás űrkorcsolyázásba még a szerelmi szál is belefért. A romantika helyett mehetett volna több háttértörténet, drámaiság, illetve harc-harc és harc. Ebben a fura világban Balen nagyúr és rokonai afféle időkereskedők, a film végén mégis úgy érezhetjük, elvesztegetett idő volt leülni elé.

Félreértés ne essék! Nem szeretnék senkit sem lebeszélni róla, hogy megnézze, mert egyszer bőven megtekinthető alkotás ez, sci-fi fanoknak meg igazi kánaánnak számíthat az, hogy vannak űrsárkányok, meg repülő farkaslény, a korábban emlegetett űrkorcsolya, fekete lyukak, jól kidolgozott sci-fi járművek és egyéb lények, de ennyi az egész. Őszintén szólva a Mátrix készítőitől többet várna az ember, de a Warner fivérek-és nővérek ennyit tudtak kihozni a dologból. A lényeg az, hogy ne legyenek irreális elvárásaitok. Ez a film az, ami: egy túl romantikus kéjutazás saláta formában. Jó étvágyat hozzá!