Röviden a személyiségről
Az emberek személyisége sok színű, kialakulása függ belső és külső tényezőktől, például attól, hogy az illető a világ mely tájékáról érkezett. Alapvetően azonban mégis megkülönböztethetünk két nagy személyiségi osztályt, az introverdáltakat és az extroveltáltakat.  Léteznek azonban olyanok is, akik "félúton" helyezkednek el a két véglett között. Ők az ambiverdáltak. Náluk az adott szituációtól, időszaktól függ, hogy mely személyiségi osztály felé húznak inkább.

A két nagy osztályon belül két-két személyiség típus van.  Az introverdáltak csoportjába tartozik a melankólikus és a flegmatikus személyiségi típusok, az extraoerdáltakhoz pedig a szangvinikusakat és a kolerikusakat soroljuk. A négy személyiségi típusra más és más jellemző, vannak akik úgy érzik, hogy akár több típus leírása is igaz rájuk, de valójában mindig van egy domináns típus, amibe inkább tartozhat az ember.

Az introverdáltak és az extroverdáltak világa
A legtöbb esetben a magának való, zárkózott, könyvmoly, nincsenek barátai, nem jár el sehová illetve az egész nap a gép előtt ül gondolatok hangzanak el az intoverdáltakkal kapcsolatban. Valójában az intoverdált típusúak inkább befelé fordítják a gondolataikat. Sokat elmélkednek és általában valamilyen művészeti ágazatnak is hódolnak (írás, rajzolás, festészet) vagy olvasással és számítógépezéssel töltik az idejüket, de mindenképpen törekednek az önkifejezés művészi formájára. A szellemi és a lelki területekre összpontosítanak. Ezzel szemben az extroverdált típusú emberek inkább mások társaságában töltik az időt, mert ott tudnak igazán kibontakozni. Az extroverdáltak szeretik körbe venni magukat barátokkal, haverokkal, unalmasnak tartják az egyedül létet, míg az introverdáltak számára mindez kellemetlen és frusztráló volna. Az introverdáltak emellett jobban átgondolják mondanivalójukat, ezt sokan, tévesen, szégyenlősségként könyvelik el.
Míg az extroverdáltaknak kiterjedt szociális hálózata van, addig az introverdáltaknak bizalmi alapokra épülő barátságai vannak. Az introverdáltak könnyebben megértik magukat az olyan beszélgetésekben, melyeket egy személlyel kell folytatnak, mintha csapatban kellene dolgozniuk vagy ha előadást kellene tartaniuk. Az introverdáltaknak egyszerűen csak több időre van szükségük egyedül. Ettől még nem antiszociálisak vagy depresszívek, sőt ez teszi őket elégedetté. Szeretik a csendes helyeket, ahol békésen dolgozhatnak. 

Az extrovertáltaknak fogalmuk sincs milyen introvertáltnak lenni, ugyanakkor az introverdáltak megértik az extroverdáltak gondolkodását. Ebből ered, hogy az extroverdáltak "üres fecsegése" az őrületbe kergeti az introverdáltakat.
 „Az introvertáltakat megzavarja az extrovertáltak hangos gondolkodása. Nem szólnak érte, csak összeszorítják a fogukat, és magukban átkozódnak.” - írta Tomas P. Crouser egy új könyve kapcsán. A megfelelő bánásmód az introverdáltakkal szemben az, ha hagyják őket a gondolataikba merülni és nem kérdezik meg tőle egyből, hogy minden rendben van-e.

(...folyt.köv.)