Utazók

Az emberek a Föld rossz állapota miatt az univerzum élehető bolygóikat kénytelenek gyarkamtosítani. (Zárójelben megjegyzem, hogy ez a kép akár társadalomkritaként is megállja a helyét.) Az Avalaon több ezer utasával a fedélzetén a Homeland II gyarmatbolygó felé tartva azonban a cég történetében először, valamilyen oknál fogva meghibásodik. A hibernálásból hamarabb ébredő mérnök, Jim Preston (Chris Pratt) amint felismeri kilátástalan helyzetét, próbál megoldást találni. Az ö drámájával nagyon jól dolgoztak a készítők, igazán emberi reakciókkal operáltak. A film másik nagy erőssége, a zseniálisan kivitelezett grafika, amely szó szerint lehozza a nézőknek a csillagokat az égről. Azonban ezen a ponton sajnos megáll a tudomány. 

SPOILER ALERT!

Jim egy évig magányosan tengődik. Tudja, hogy úticéljához csak 90 év múltán érkezne meg, így azt is, hogy sosem láthatja a Homeland II-t. Egyetlen megoldást az jelentene számára, ha valahogy vissza tudná altatni magát, ám ezen próbálkozása kudarcba fullad. A tette, melyet teljes elkeseredésében lép meg sajnos nagyon logikátlan. Morális kérdéseket feszegetve idő-és térbeli gyilkosságot követ el, amikor felébreszti Aurora Lanet (Jennifer Lawrence), aki sajnos nem tudja bejuttatni az egyetlen olyan fülkébe, ahol vissza tudna aludni bármelyikük is. Ugyanakkor arany osztályú utasként legalább jobb kajához juttatja Jimet. Miközben kibontakozik a szerelmi szál, a hajó állapota egyre csak romlik. Ezekkel a problémákkal közösen kell felvenniük a kesztyűt épp akkor, amikor mosolyszünetet tartanának. A sztoriban sok apró részlet fogalmaz meg társadalomkritikát, több fronton is elgondolkoztató kérdésekkel bombázza a nézőt, de a komoly hangvételű űrdrámából mégis nagyon együgyű végkifejlet kerekedik. Kár érte, mert volt benne ráció!