Az integető cicáról

Maneki neko
Maneki neko, az integető cica számos japán üzlet tartozéka. Könnyű felismerni arról, hogy egyik mancsát a magasba tartva hívogatja a vendégeket. Némileg zavaró lehet, hogy a japánok ezt is másképp csinálják, így egy magyar szemlélő inkább úgy látja, hogy a macska búcsút int (különösen mert a macska "ujjai" előre állnak).
Az apró szobrok a vendégeket köszöntik és egyben megtestesítik a vendéglátó jókívánságait. Leginkább a pénz és a személyes boldogság terén mozog otthonosan a cica. A figura színe egyben a feladatát is jelzi: a fekete jó egészséget, az aranyszínű, csillogó üzleti sikert hoz.
A legtöbb maneki neko a bal végtagját emeli fel, elvétve látunk jobbmancsosokat is. 

Eredete
A szobrocska eredetéről több legenda is született, az egyik szerint egy szegénységben élő buddhista kolostor szerzetesei nevelték fel a macskájukat. A cicát a szent emberek éhezése közepette is jól tartották, minden nap megoldották, hogy egyen valamit. A Tama névre hallgató cica egy nap a kolostor előtt üldögélt és lengetni kezdte az első mancsát.
Egy óra múlva arra jött egy nagyhatalmú, gazdag szamuráj. A sógun kíséretéhez tartozó harcost magával ragadta a helyes macska és amint észrevette, hogy egy kolostor előtt ül, úgy döntött, bemegy egy imára. Odabent a szamuráj meglátta, milyen nyomorúságos körülmények között élnek a szerzetesek és az erszényében található összes pénzt nekik adta.
A szerzetesek felépültek, a szamuráj tudata megtisztult, az integető cica pedig hamarosan szerencsehozó amulettként folytatta pályafutását. 
Persze a történetnek számos verziója kering a neten...

A mai macska
A maneki neko alig százötven éves. Manapság leginkább Kínában születik, sajnos még motoros, folyton integető, aranyszínű fóliával tessék-lássék lefedett változat is.