Érkezés

Az idegenek szeretett Földünkre való érkezése korábban rendszerint katasztrófába, nagyvárosok hamuvá égetésébe és erőszakba tört ki. A földön kívüli lények a receptúra szerint a világ nevezetességeit rombolva kívánnak példát statuálni, ám amint elvesztik vezetőjüket békésen meghátrálnak és hazamennek. Az Érkezés című filmben azonban valami egészen más történik. Ezúttal nem a fegyveres katonáké, vagy a családjaikat menteni igyekvő drámai hősöké, hanem a tudosoké a főszerep.

A tudás végre valódi fegyverré válik a Denis Villeneuve rendezésében forgatott közel két órás filmben. Forest Whitaker mellett a misztikus sci-fiben a korábban Superman élete szerelmét alakító Amy Adams és annó a Marvel csapatát erősítő Robin Hood, mármint Sólyomszem bőrébe bújt Jeremy Renner kapott főszerepet. Utóbbiaknak ezúttal is akadnak szuperképességei. Míg Dr. Louise Banks (Amy Adams) a nyeltudományhoz ért, addig Ian Donnelly (Jeremy Renner) a matematikához meg a fizikához. Az ö tudásukon és emberi határaikon múlik az emberiség sorsa, mikor a tizenkét, a bolygónkra érkező fekete csészealjak egyikéhez engedik őket. 2016-ban az év sci-fijének könyvelt történet érzelmi szálakat mozgat meg és egyben elgondolkoztató is marad.

Itt pedig meghúzom a vonatalat és elkiáltom magamat a SPOILER VESZÉLY jegyében, valamint arra kérem azokat, aki eddig nem látták a filmet, de tervezik megnézni, hogy NE olvassanak tovább!

Mennyire szól valójában az idegenekről ez a film?
A később heptapodoknak nevezett hatalmas lények a film első perceiben érkeznek hajóikkal a Földre. Végig ott is maradnak, nem jönnek ki, inkább ajtót nyitnak az embereknek, akik be vannak tojva. Tetőtől-talpig védőöltözetbe bújva különböző kérdésekkel zaklatják a látogatókat, akik erre tulajdonképpen választ is adnak a maguk furcsa nyelvén. Ekkor látja be a katonaság, hogy csakis a szakterület tudósaival haladhatnak tovább. Rögvest fel is keresik Dr. Louise Banks nyelvészt, aki korábban is készségesen segített már a kormánynak. Elé tárják a hangfelvételeket, ám csupán ennyiből nem tud következtetni semmire. Azt kéri, hogy találkozhasson az idegenekkel, s noha először nemleges választ kap, másnap hajnalban már helikopterrel mennek érte és végül a már említett Ian Donnelly oldalán kell kisütnie valamit. Ez a két tudós és egy kisebb csapat lép be a fekete űrhajóba, ahol a gravitáció másként működik és ahol sem vezérlőpult, sem fegyver nem látható, csak egy áttetsző (talán üveg) fal, mögötte tej szerű köddel és két, fekete polip szerű lénnyel. Pontosabban heptapoddal.

Elsőre úgy tűnhet, hogy ebben az összetartó csapatban mindenki kiveszi a maga részét a felelősségteljes küldetésből, de ez csak a látszat! Valójában Louiseon a nyelvészen kívül, mindenki elbújhat a sarokba és elszégyellheti magát, még az az elméleti fizikus Ian is, aki egy-két értelmes megnyilvánoláson kívül nem csinál egyebet, csak társának asszisztál a furcsa lények nyelvének megfejtésénél annyiban, hogy táblákat tart nekik. Ezt is csak azt követően teszi, amikor rádöbbennek... mármint, amikor Louis rájön (egyedül), hogy a kommukációjuk kulcsa nem a beszéd, hanem az írás. Ezen a ponton az űrlények szerepe háttérbe szorul, sokkal fontosabbá válnak az emberek cselekedetei, melyek sajnos nagyon pánik szerűek. 

Az idegenek nyelve
Az első írásos üzenet, amelyet a heptapodok felé közvetítenek a "human" avagy az "ember" szó angol megfelelője. Erre reagálva a fekete szörnyek, fekete kör szerű ábrát spriccelnek ki magukból. Tehát a heptapodok tudnak angolul OLVASNI. Az érvelés, mely szerint az akkor mutatott kör szerű jelecske az ö nyelvükön is "embert" jelent, szintén ingoványos. Elvégre az a jelecske utalhatna a saját fajuk saját nyelvén történő írására is... Túllépve ezen a kételyen a film megfogja a kezünket, és visz minket tovább, előre, mert mégis ez ad kiindulópontot Louisnak, aki szépen, fokozatosan bőviti a közös szókincset a heptapodokkal, ám nem mindenki olyan türelmes mint az ö csapata. A világ különböző pontjai eleinte kapcsolatot tartva, amolyan EU-s gyűlés kategória szinten újabbnál újabb elméleteket osztanak meg egymással, de később nem akarnak információkat kiadni és fokozatosan elvágják a kapcsolatot. A nagyhatalmak, köztük Kína és Oroszország hadat üzenve az idegeneknek időkorlátba taszította a többi országot is. Nincs több idő teketóriázni, fel kell tenni a nagy kérdéseket, ám ekkor következik be az, amitől már az első megfejtett szó óta tarthattunk: a nyelvi korlátok miatt születendő félreértés. A heptapodok nyelve leginkább a kanjikat használó országokéhoz hasonló, melynél egy-egy szimbólum nem csak egy szót, hanem többet is takarhat, de akár komplett jelentéstartalmakat is felölelhet. Amikor hőseink arcába pecsételik a "fegyver" szimbólumot, mindenkinek elgurul a gyógyszere.

Szintén Louise nagy megvilágosodásának köszönhető a felismerés, hogy ezeknek a lényeknek teljesen más az időfelfogásuk, mint az embereké. A heptapodok egyszerre látnak múltat és jövőt, mindez pedig az írásukból is látszik. Ennek köszönhetően főhősnőnknek látomásai lesznek, amelyek a jövőre vonatkoznak. Így sikerül lebeszélnie a kínaiakat arról, hogy háborút indítsanak egy jóval fejlettebb technolgiájú faj ellen. Ezzel világmértékű összefogás és béke születik a világban és ennyi. Az idegenek közlik, hogy a nyelvük a fegyver, s egyben egy ajándék amelyet amúgy nem jófejségből adnak! A heptapod, aki külön beszél négy szem közt Louissal (már ha ennek az izéknek van egyáltalán szeme) elmondja a nőnek, hogy háromszáz év mulva nekik lesz szüksége az emberek segítségére, ám ehhez meg kellett osztaniuk a nyelvi tudásukat. Igazából lespoilerezi, hogy később, mi emberek fogunk az Ö bolygójukra menni jófejkedni. Ez után a tizenkét hajó egyszerre felemelkedik és elvész a semmibe. Tapsvihar és örömkönnyek helyett keserű gombóc gurgulázik végig az emberek torkán, mert ott van az a bizonyos drámai szál, ami végképp az emberekhez, vagyis még inkább Louisehoz köti ezt a két órácskát.

A drámai szál
Louise (ki más?) tehát ajándékba megkapja a jövője emlékeit. Annak a jövőnek a képeit, amely sok boldog percet tartogat számára, a kiemenetele mégis szívfacsaró. A nyelvész dönthetne úgy, hogy nem teszi ki magát, sem pedig jövőbeli partnerét (most kapaszkodjunk meg valamiben) Iant mindannak a gyötrelemnek, amelyet a közös lányuk elvesztése fog jelenteni számukra, de nem! Luise fogja magát és Ian nyakába vetődik, méghozzá önként és dalolva, közös jövőjük buktatóit pedig fogja és a szőnyeg alá söpri. Ez mégis szemetpárásítóan hathat.

Történeti összefoglalás röviden
Az idegenek Louis miatt jöttek hozzánk az express túristajárattal, adtak neki egy könyvötletet, amiből meggazdagodhatott, ugyanakkor azt is közölték vele, hogy ez nem lesz ingyen, mert 300 év mulva vissza kérik ezt a hatalmas szívességet, de nyilván nem tőle, hanem az egész emberiségtől. Fair ajánlat egy sokkalta modernebb gondolkodású lénytől, nem?!

Mi lenne, ha... ?
Az elmélkedni vágyók beleképzelve magukat ebbe a futurisztikus és szürreális helyzetbe, nem biztos, hogy a "human" szóval indítanának társalgást. Minden esetre udvariasabb lenne szépen köszönteni a Földre érkező idegeneket. Ráadásul mielőtt közös szótáralkotásba fogunk ismertetni illene őket a szerzői jogokról, meg hasonló nyalánkságokról. Mondjuk arról, hogy hol parkolhatnak díjmentesen a hajóikkal, de ez csak egy ötlet! (Remélem, érzitek az irróniát.)

Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! 2.

A 2016-ban bemutatott Kono Suba folytatása az ígért ütemterv szerint, az idei téli szezonban került bemutatásra. A shounen stílusú, vidám hangulatú, kalandos anime hőseinek továbbra is a már jól ismert, különleges fantasy világban kell boldogulnia. A sztori ott folytatódik, ahol az még tavaly félbeszakadt. 

Satou Kazuma és kissé szedett-vedett csapata, élén egy haszontalan istennővel, egy robbantás mániás mágussal, valamint egy furcsa fétisnek hódoló lovaggal, különböző küldetésekbe vágnak, hogy közelebb kerülhessenek fő céljuk megvalósításához. A gonosz démonkirály uralmának végleges eltörlése a világuk valamennyi lakójának érdeke lenne, mely jól tükrözi, hogy a feladat egyáltalán nem egyszerű. A dolgukat nehezíti, hogy az útjukat övező kihívások olykor nagyobb kárral járnak, mint haszonnal, a város felé törlesztendő halmozott tartozásuk pedig már így is nagy összeg. 

A második szezont új kalandok valamint új szereplők is színesítik, de a komikus helyzetek továbbra is adottak maradnak. Jelenleg hat epizód érhető el az évadból, később pedig egy OVA is várható a Kono Suba fanok legnagyobb örömére.

Masamune-kun no Revenge

A shounen stílusú humoros hangvételű anime főhőse Masamune Makabe, akit gyerekkorában többen is szekáltak pufi alkata miatt. Többek között Adagaki Aki, aki olyannyira megbántotta, hogy elhatározta: bosszút áll rajta! Terve, nem más, mint hogy új, megnyerőbb külsejével elcsábítsa a sokakkal rideg lányt, majd összetörje annak szívét.
Ez elsőre igen egyszerűen hangzik, ám a megvalósítás koránt sem olyan könnyű, mint azt Makabe remélte. A srác minden tudását bevetve igyekszik elérni a célját, s néhány kudarcot követően belátja, hogy egyedül kevés ehhez. Ekkor a gazdag lány cselédje, Koiwai Yoshino is közbelép, aki meglepő módon segít Makabenak.

A 12 részes anime az idei téli szezonban jelent meg, jelenleg az első hét epizódja érhető el. Könnyed, humoros anime, mely az iskolai hétköznapok világára építkezve adagolja a vicces szituációkat. Tulajdonképpen erre a szériára akár a romantikus animek paródiájaként is lehet tekinteni. Főleg azoknak ajánlom, akik humorra vágynak.

Megjelent az AniMagazin 35. száma!

A továbbra is ingyenesen és online magazin oldalain  a Shuumatsu no Izetta, a Yuri On Ice, a Watashi ga Motete Dousunda és a Drifters mellett terítékre kerültek a szezonos animek is.

A kreatív rovatba ezúttal az 501-es légió magyarországi helyőrségének rohamosztagosaival készített interjúmat olvashatjátok.

A teljes tartalomért KLIKK!
Kellemes olvasást!

Széttörve

James McAvoy ezúttal nem egy, hanem huszonnégy személyiséget formál meg Shyamalan (Hatodik érzék) új thrillerjében. Kevinnek huszonhárom belső énje van, akik felváltva vagy akár egyszerre is átvehetik az irányítást, vagy ahogy a filmben is fogalmaznak, eltérő időpontban kerülnek fénybe. A súlyos klinikai eset néhányakat megrémiszt, míg másokat ámulatba ejt. Az agy korlátait is vizsgáló pszichológusa különlegesnek tartja Kevint, aki általában Barry, a divatban jártas énje képében konzultál vele. Érdekességként kiemelendő, hogy a disszociatív identitászavar, vagy más néven multiplex személyiségi zavar a valóságban is kutatott téma és probléma. Ilyen esetben egy adott egyénnek több elkülöníthető személyisége is van. Ezen személyiségek között akadnak átfedések, de mindegyikük tisztában van a többiek létezésével. 

Pszichés zavarokkal küzdő főhősünk elrabol három tinit, majd egy pince helységbe zárva őket szépen fokozatosan feltárja nekik az énjeit. Ha ez nem lenne elég nyomasztó, a legrosszabb, huszonnegyedik énje is formálódik, melyről a többi énje vészjósló utalásokat tesz a fogvatartott lányok felé. A három lány közül Casey (Anya Taylor-Joy) látja a fényt az alagút végén, pontosabban azt a kicsi esélyt az életben maradásukhoz, amit kijátszhatnak: meggyőzni az egyik személyiséget arról, hogy önként kiengedje valamennyiüket. 

Ezt az elgondolkoztató, nyomasztó thrillert egyértelműen McAvoy viszi a hátán, akinek az X-Men után ismét leborotválták a haját annak érdekében, hogy biztosan az arcára fókuszáljunk. Szépen felépített történetet kapunk, mégis nyitva maradnak igen fontos kérdések, melyekre nem ártott volna válaszolni a vásznon. Ennek ellenére remek thriller, a stílus kedvelőinek biztosan tetszeni fog. 

Re:Zero

A fantasy köntösbe bújtatott 25 részes anime 2016-ban került adaptálásra az azonos című lightnovel alapján. A Re:zero a 2016-os tavaszi szezon egyik legnépszerűbb animejévé nőtte ki magát, de ez koránt sem meglepő. A pszichológiai drámákat, az elgondolkoztató műveket, valamint a kalandos és látványos animeket kedvelő réteget megszólítva tesz eleget a műfaj rajongóinak,mindezt ráadásul úgy, hogy jól adagolja a humoros és a komorabb helyzeteket is. 

A történet főhőse, Natsuki Subaru valamilyen rejtélyes oknál fogva egy különleges világban találja magát. Nem tudja ki és miért idézhette meg (már ha egyáltalán megidézték). Az ismeretlen világban hamar bajba sodorja magát, ugyanis gyanús alakok kötnek a fiúba. Egy Emilia nevű fél-elf menti meg, s noha önzetlenül teszi, Subaru az adósává válik. Eltökélt szándéka, hogy segítsen megtalálni az ezüst hajú lány égkővel díszített jelvényét. Közös útjuk a szegénynegyedbe vezet, ám ott mindkettejükkel végeznek. A fordulópont, hogy Subaru képes visszatérni a halálból, hogy előröl kezdve tulajdonképpen mindent, beteljesítse azt a sorsot, amelyet be kell teljesítenie. Olyan ez, mint amikor egy játék automatikusan elmenti a helyzetünket, ám ha megbukunk a soron következő küldetés során, bizony ismét végig kell bolyonganunk a pályán. Azonban ez csak ez csak a kezdet.

A grafika és az animáció elképesztően látványosra sikeredett, valamint az aláfestő zenéket is eltalálták. Főleg Subarut érdemes kielemezni, ha a karakterek fejlődéséről van szó. Eben a történetben ugyanis nem a tipikus shounen stílusú főhőst, hanem a zavarodott, lelkileg és fejben is össze-össze roppanó, kétségbeesett figurát kapjuk, ami sokkalta reálisabb ebben a tragikus, sokszor pedig horror kategóriás történetben. Főleg azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a pszichológiai történetektől, a vértől, illetve a komorabb hangvételtől.

Assasin's Creed

Az Ubisoft egyik legismertebb játéka az Assain's Creed széria. A történelmi utalásokkal tarkított kalandjátékban különböző küldetések és izgalmas feladatok várnak a játékosokra, valamint a hosszú játékidő is garantált. Ebből, a több konzolon is elérhető játékból készítettek azonos címmel filmet. Az ilyen jellegű adaptáció egyébként mindig nagyon rizikós és merész vállalkozás, mert akik ismerik a játék világát folyton ahhoz hasonlítják majd a vásznon látottakat; azoknak, akik meg nem töltöttek felette időt, szépen el kell magyarázni, hogy mégis mi történik. Míg a több órás játékmenetben erre bőven van idő és tér, addig egy filmet három óránál tovább nem érdemes húzni. Ez a filmes feldolgozás igyekszik megfelelni mind a két tábornak, a végeredmény azonban igen megosztóvá sikeredett.

A két szálon futó történetben a múlt és a jelen eseményei váltják egymást. Mindennek középpontjában egy bűnöző, egy gyilkos, akinek a vérvonala az assasinokhoz köthető. A fő konfliktus tárgya az Éden almája, mely a szabad akarat és az erőszak magja. Ezen relikviláért viaskodnak a templomosok és a saját elveiket szigorúan követő assasinok. Míg a templomosok célja az alma elpusztítása, hogy ez által eltöröljék az erőszakot és világuralomra törhessenek, addig az assasinok akár életük árán is igyekeznek megvédeni azt.
2016-ra a templomosok igen komoly technológiát fejlesztettek ki csak azért, hogy megtudják, pontosan hol is találhatják meg az elveszett Éden almáját, mely az 1400-as években nem kerülhetett a kezükbe. Ez a masina az Animus, mely a vásznon teljesen másként fest, mint játékban, azonban gyakorlatilag ugyan arra képes: akit rácsatlakoztatnak, az megmutatja felmenője emlékeit. 
Ez történik az agresszív főhőssel, Cal Lynch-el is, aki az őse, Augilar emlékeivel él. Mind két karaktert egy színész, történetesen az a Michael Fassbender alakítja, akit korábban Oscarra jelöltek, aki az ifjú Magnetot alakította az X-Men csapatából és aki az Alienben is fel fog tűnni. 

A történeti szál elsőre igen bonyolultnak és összetettnek hangzik,főleg azok számára, akik mindezt először hallják. A játékot ismerők és kedvelők pedig azért elégedetlenkednek, mert a jó játék kulcsa az élmény, amelyet a filmek nyelvére fordítani gyakorlatilag lehetetlen. (Például amikor tizenhatodjára vágsz neki hajnalban a küldetésnek, amelynek pofon egyszerű megoldására csak próbálkozások sorozata árán döbbentél rá, vagy amikor hosszú percekig tart feltörni egy zárat, de a fő küldetést nevetségesen könnyedén megoldod.) A jól megkoreografált akciójelenetek többsége a múlt vonalában keresendő, s ott remekül tálalták a "nézd már, ez volt a játékban is" élményt, amit persze csakis a játék ismerői érezhettek magukénak. 

Az Assain's creed film látványos, akció dús, de kénytelen elmagyarázni, vagy jobban mondva felvezeti, hogy miről is van szó. A sok duma szerencsére nem megy a cselekmény rovására, mert az 1400-as években zajló jelenetekben minden megvan: rohanás, látványos menekülések, klassz harcjelenetek és az assasinos stílusú ugri-burgi is. Vannak nyitottan hagyott kérdések, kicsit másként oldották meg az Animust, mint azt a játékosok várták volna, de így is szerethető adaptáció maradt. 

2016 anime csemegéje

A 2016-os év olyan animekkel nyitotta a téli szezont, mint az Ajin, a Musaigen no Phantom World vagy a Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo.

Ezt követően, tavasszal olyan animeknek örülhettek a japán animációs történetek rajongói, mint a humoros hangvételű ecchi stílusban megalkotott  Netoge no Yome wa Onnanoko ja Nai to Omotta? vagy a jóval komorabb és sötétebb The lost village. Szintén tavasszal került bemutatásra a Super Lovers, mely szériának a shounen-ai irányzat kedvelői örülhettek.

A tavasszal érkezett animek közül a Re:Zero kiemelkedő, 4.5 pontos összértékelést kapott az eddig leadott közel 10.000 szavazat alapján az anime-planet oldalán. Ez a 25 epizódos történet a 2014-es lightnovel adaptációként valósult meg.

Nyáron többek között a 91 Days, az Amanchu, a Berserk, a B-Project, a Dragonronpa 3, a D Gray Man - Hallow, az Orange és a Relife kerültek bemutatásra. Ősszel az Ajin, a Bongou Stray Dogs szériák kaptak folytatást. Ekkor robbant be a Watashi ga Motete Dousunda és a szintén nagy sikerű Yuri on ice is.Persze ez nem a teljes lista, csupán a nagyobb címeket igyekezetem kiragadni, de az így is látszik, hogy menyi remek adaptációval bővült az animek világa, annak kedvelői legnagyobb örömére.

2016 sorozatcsemegéje

Kétség sem fér hozzá: az év sikersorozata a Stranger Things. A '80-as évek és a sci-fi egyesítése igazán jó kombinációnak bizonyult, főleg, hogy a kivitelezés egyszerűen zseniális. A Netflix sikersorozata egy hétvége alatt ledarálható, mert egyrészt sajnos igen rövidke, másrészt viszont nagyon izgalmas, és nézeti magát. (Bővebben a sorozatról ITT.)

Az idén rengeteg jó új sorozat került terítékre, valamint sok, már ismert történet kaphatott folytatást. Az újdonságok listájából elsőként a Fox csatorna Outcast című sorozatát emelném ki, melyért egyébként a The Walking Dead stábjának lehetünk hálásak. Ebben a sötét, horrorisztikus történetben a démonok kerülnek a középpontba, akik hatalmas fejtörést okoznak nem csak a nézők, hanem a főszereplők számára is. A sorozat sok kérdést vetett fel, néhányat pedig szépen megválaszolatlanul hagyva válik szerethetővé. (Részleteket ITT olvashattok.) Misztikumból nem volt hiány a szintén idén startoló Westworld-ben és a történelmi atmoszférával fűszerezett 11.22.63-ban sem. A Westworld népszerűségét jól tükrözi, hogy bent van a TOP10 legtöbbet torrentezett széria dobogósai között. Letöltöttségi arányban a már jól ismert Trónok Harca vezet, a The Walking Dead pedig ezüst éremmel büszkélkedhet ebben a kategóriában. A teljes listáért KLIKK.

A képregény adaptációs sorozatok közül 2016-ban robbant be a Luke Cage, a Supergirl, A holnap legendái és a Lucifer is. A krimik közül az AMC csatornán bemutatott The Night Managert díjazta a szakma vastapssal, csak az Emmyn "szerény" nyolc kategóriában jelölték, míg az IMBD 8.3-as osztályzattal értékelte. (Bővebben ITT) Míg ezen sorozatok nagy részének évadjai lezárultak, addig a novemberben debütált The Crown történelmi széria jelenleg is fut.

A már említett Trónok Harca és a The Walking Dead mellett rengeteg széria kapott új évadot. A History csatorna Vikingek című sorozatának negyedik évada novemberben kapott folytatást. A történet még nem zárult le, ugyanis a megszokotthoz képest ezúttal dupla epizódszámot jelentettek be a készítők.Szintén az év végén debütálhatott a Salem is, így az évad nagy része jövő évre tolódik. Jelenleg szünetel a Blindspot (magyar címén Rejtjelek) széria, mely új részeit csak jövőre mutatják majd be.  Ezekkel ellentétben egy teljesen új és kerek évaddal büszkélkedhet a Fargo, a Mr Robot, valamint a magyar készítésű Aranyélet is.

2016 mozicsemegéje

Pénz beszél
Bevételek szempontjából 2016-ban az egyik legnagyobb sikert a Rogue One (Zsivány Egyes) könyvelhette el, nyomában az egyébként azonos szervezethez köthező Deadpool-al.

Szakmai elismerések
Az Oscar gálán többek között A dán lány és A visszatérő  című filmekért aranyszobrocskával távozhatott Alicia Vikander és végre-valahára Leonardo DiCaprio is. Noha néhányan megkérdőjelezték, hogy valóban A visszatérő című filmben volt-e annyira kiemelkedő Leo alkotása, hogy azért a filmipar legnagyobb elismerésével díjazzák; az már biztos, hogy a neki adott szobrot már nem veheti el a tehetséges színésztől senki. DiCaprionak egyébként a legjobb színész kategóriában a 2015-ben már Oscart kapott Eddie Redmaynnel, a sok arcú Michael Fassbenderrel, a Breaking Bad című sorozatból is ismert Bryan Cranstonnal valamint Matt Damonnal kellett felvennie a kesztyűt, aki egy igazi űrdrámában alakított nagyot. 
Most először egy magyar film is beírta magát az Oscar történetébe, legjobb idegen nyelvű film kategóriában a Saul fia alkotói örülhettek az Oscarnak. Többszörös sikert a Mad Max aratott, a stáb bizonyára hatalmas üveg pezsgőt bonthatott az afteren.

2016 színes tudott maradni
A sci-fi rajongók az olyan alkotásoknak örülhettek, mint Az ötödik hullám, a Star Trek: Mindenen túl, a Függetlenség napja - Feltámadás vagy az Érkezés. Utóbbit egyébként a kritikusok is elismerték. A DC fanatikusok a firkászok által szétcincált Batman vs Superman valamint az Öngyilkos osztag filmjein élhették ki rajongásukat. A DC sötét világképében így nem csak a jó fiúk kaptak mozifilmet, hanem azok a jól ismert antihősök is, akik ha összefognak, bizony valami sokkal nagyobbra képesek, mint külön-külön.

Természetesen a Marvel filmes univerzum rajongói sem maradtak nézni való nélkül. Idén a már említett, hatalmas sikerű Deadpool mellett az év végére Dr Strange is bemutatkozhatott, az ismert hősök közül pedig az X-Men (X-Men Apokalipiszis) valamint a Bosszúállók csapata (Amerika kapitány - Polgárháború) is filmet kapott.

A széleskörű mozicsemegében helyet kapott továbbá a megosztó Warcraft, a rejtélyes Lány a vonaton, a nagyon ijesztő Démonok között 2, a botrányos Fekete ötven árnyalata és az újragondolt Ben Hur is.

Szubjektív 
A Marvel mozik nagy kedvelőjeként, még szép, hogy azt fogom mondani, hogy a Dr Strange lett az év egyik legmenőbb filmje. Egy kicsit objektívebben megközelítve pedig elmagyaráznám, hogy miért, de az volt már. (link)
A fent felsorolt filmek közül a Zsivány egyes  és az X-Men- Apokalipszis megvettek kilóra. Noha eddig nem került említésre, de imádtam a Legendás állatok és megfigyelésük filmet és a Batman vs Superman-t. Számomra rejtélyes és izgalmas tudott maradni a Lány a vonaton, Tarantino stílusát pedig az Aljas nyolcasban ismerhettem el újra. Igaz, hogy a Warcraft film sokakat megosztott, de annak fényében törjünk pálcát felette, hogy videójátékból filmet csinálni mindig nagyon rizikós vállalkozás. Nálam egyébként nyerő volt. Ezek a filmek mind látványvilágilag, mind történetileg meg tudtak fogni,  valamint a színészgárdával is elégedett voltam. Ami hatalmas csalódás volt számomra az az Egyiptom istenei, A hűséges, az Öngyilkos osztag és valahogy nem nyerte el a tetszésemet a Deadpool (még úgy sem, hogy Marvel film) sem. Az Egyiptom istenei filmben a kissé összedobottnak tűnt történeti szál,  az Öngyilkos osztagban a kihagyott lehetőségek (állítólag elég durván megvágták az eredeti filmanyagot) a Deadpoolban az aránytalan szöveg/akció arány, A hűséges filmben meg ezek összessége zavart.

Az idei évben még az Assain's Creed filmet szeretném mindenképpten megtekinteni, ez nem került bele az évbúcsúztató mozifilmeket elemző posztba. 

Zsivány Egyes

A Star Wars történetének eddig kitöltésre váró réseit a Disney pótolja, sőt valami pluszt is ad mellé. Adott keretek közé kellett izgalmakat csempésznie Gareth Edwards rendezőnek és stábjának. Azt ugyanis minden Star Wars kedvelő tudja, hogy egy tervrajz ellopásának köszönhető az akár egész bolygókat elpusztítani képes fekete pokelabda (Halálcsillag) elpusztítása, ám  a lopás körülményei és az abban részt vevő lázadók eddig nem voltak ismertek.

Ezekben, az eddig meg nem mutatott részletekben rejlik a film sikere. A számok magukért beszélnek: egy hétvége alatt 290 millió dolláros bevétellel büszkélkedhet a mozifilm a 120-150 millió dollárt remélt összeghez képest. Erről bővebben az Index cikkében olvashattok. 

A látványvilág egy része  a zöld hátteres megoldásoknak köszönhető, míg a másik fele az úgynevezett Ultra Panavision 70 lencsének köszönhető, mellyel nagyon széles képarányt lehet elérni. A lencse nagyobb felbontást, valamint szebb, realisztikusabb képélményt nyújt. 

Az új hősök mellett epikus karakterek is feltűnnek egy-egy rövidke jelenet kedvéért, ezzel mosolyt csalnva a nézők arcára. Ők a kulcsai annak, hogy a film valóban hidat alkosson a harmadik és a negyedik epizód között. Míg a klasszikus Star Wars mozik egyértelműen a sci-fi kategóriába sorolhatóak, addig ez már-már háborús film érzetét kelti, ennek ellenére egyáltalán nem lóg ki a sorból. 

Yuri on Ice

A Shounen-ai rajongók szívébe a Yuri on Ice című, várhatóan 12 epizódos anime lophatja be magát az idei őszi anime szezonos felhozatából. A grafikailag alaposan kidolgozott alkotásban a műkorcsolyázók életébe nyerhetnek a nézők betekintést. A karakterek mozdulatai finoman kidolgozottak, s legalább annyira árnyaltak, mint a személyiségük. A helyszínek többségét a valóság ihlette, így az összkép eléggé realisztikusan fest. 

Az alaptörténet egy műkorcsolya bajnoksáról és az azon részt vevő versenyzőkről szól. A főszereplők sorában egy balszerencsés japán versenyző, egy tehetséges, feltörekvő félben lévő fiatal orosz fiú és egy közismert, szintén orosz műkorcsolyázó, aki a szezonban nem versenyzőként, hanem edzőként próbálja ki magát. Eltér az életkoruk, a személyiségük, de ugyanazon szenvedéllyel bírnak: ez pedig a sport szeretete és a minél sikeresebb karrier álma.

A zeneileg is remekül aláfestett történet egyik erőssége a karakterek személyiségében lakozó különbségek feltárása, a realisztikus mozgás - illetve helyszínábrázolás, így nem véletlen örvend ekkora népszerűségnek.
A Yuri on Ice-ot shounen-ai révén, első sorban az ilyen stílusú  animeket kedvelő lányoknak ajánlom figyelmébe. Másodsorban a könnyedebb témájú, mégis drámai animet keresők is találhatnak kedvükre való elemeket benne. Magyar felirattal jelenleg az első nyolc epizód érhető el az Indavideo oldalán, az új epizódok pedig körülbelül hetente kerülnek ki a videómegosztó portálra . 

Divatipar és fémzene

A divat olykor önismétlő jelleggel, letűnt korok trendjeit modernizálva kíván "valami mást" prezentálni. Az erre érzékeny típusú vevők pedig egymás kezébe adva a kilincset cserélik ki akár teljes ruhatárukat egy nagyobb bevásárló körűt végeztével. A futószalagon gyártott darabok azonban nem feltétlen dobogtatják meg mindenki szívét. A cégek olykor valahogy bizonyos szubkultúrákra jellemző viseleteket emelnek be a ruhakavalkádba, mely jellemzően valamiért mégsem éri el a várt hatást. 

Az egyediség ára
Amennyiben valamivel egyedibb ruhadarabokra fáj az ember foga, vagy legalább olyan szettekre, melyek nem feltétlen jönnek vele gyakran szembe az utcán, akkor az alábbi lehetőségei vannak:

• A szabás-varrás technikájának elsajátítása akár autodidakta módon, akár pedig egy ehhez kapcsolódó képzés segítségével.
• Szakemberre bízni az egyedi tervezésű darabot, vagy a már meglévő ruha átformálását
• Egyedi mintát tervezni majd felvinni akár pólóra, pulóverre is
• Művész üzletekben való vásárlás

A fenti opciók azonban lássuk be, eléggé zsebbe nyúlós tételek, pénztárcánk tartalmának engedelmeskedve pedig maradnak a friss termékek illetve a másodkézből megvásárolható ruhadarabok.  Így előbb vagy utóbb a divat mégis belecsempészi magát azok szekrényébe is, akik nem kifejezetten rajonganak az aktuális hóbortokért.

Zenekaros pólók egy plázában?
A divatipar, meglepő módon néha mégis képes olyasmivel előrukkolni, amivel akár a rocker vagy metalos szubkultúra tagjainak tárcájához is elérhetnének, ők azonban nem feltétlenül örülnek annak, hogy Nirvana, Metallica, Guns and Roses vagy éppen Ramones pólókkal találják szembe magukat az üzletekben. Ennek oka, hogy így olyan egyének is megveszik a zenekaros logóval ellátott felsőrészt, akiknek fogalma sincs arról, hogy ki Kurt Cobain vagy James Hetfield. Aztán különböző bakancsokat is lehet találni, persze nem acélbetéteseket, valamint bőrkabátból is akad választék.
A másik, igen bosszantó jelenség, amikor ordít a mintáról, hogy egy adott zenekar logóját avagy lemezborítóját másolja. Ez már csak a szerzői jogok miatt is bonyodalmat okozhat, más részről pedig a szubkultúra tagjai inkább sértésnek veszik kedvenceik koppintását. S, hogy miért adnak ilyen pólókat modellekre a fotózások során? Ez már a marketing részét képezi, így akarják népszerűsíteni az adott márkát vagy céget. Sajnos itt az már kevésbé számít, hogy a fotómodell ismeri-e a formációt avagy sem. Ezt bizonyos réteg azonban követendő példának tartva divatból vásárol magának ilyen ruhákat.

Vásárlási tippek a fémzene rajongóinak
Amennyiben nem kívántok az ilyen divatüzletekben elkölteni a pénzt, jó hír, hogy szerencsére bandás pólókat jóval nagyobb választékban találhat az ember a különböző rockboltokban, ahol kiegészítőkből és lábbelikből sincs hiány. A katonai színeket és viseletet kedvelők számára a katonai szaküzletek nyújthatnak megfelelő termékeket. Persze az interneten is ki lehet fogni olcsó szállítási feltételeket kínáló lehetőségeket, amennyiben ismerjük pontos méretünket, bátran rendeljünk online.

AniMagazin

Megjelent az Animagazin 34. száma benne a téli szezonos anime ismertetőkkel, cosplayes interjúval és sok-sok izgalmas olvasnivalóval! A továbbra is ingyenesen, online elérhető magazinhoz poszter is jár!

A teljes magazinért KLIKK!

Brit mágusok New Yorkban

Dr. Strange

A Marvel filmes univerzuma valami egészen mást kínál, amikor Dr Strange karaktertörténetéről beszélünk. Strange erejét a saját kitartásának köszönheti, ettől lesz ö más típusú hős, mint Vasember vagy Amerika Kapitány. Különleges képességeket elsajátítva, teret és időt is ural egyszerre, mágikus erejének köszönhetően pedig jóval szélesebb skálán mozgó fegyverek közül válogathat kedvére, mint a már ismert szuperhősök bármelyike. Ezt tetézi, hogy a harcokból is könnyedén kimenekítheti magát vagy akár társait is.
Dr. Strange ezáltal olyan fenyegetéseket hárít el, amelyeket a Bosszúállók nem feltétlenül tudnának kikerülni.

Ahogyan az várható volt, a film munkálatai során leginkább a látványvilágra fókuszáltak. Egyes források szerint több híres művész képi világából ihletet merítve alkották meg a vásznon bemutatott dimenziókat. Meglehet, a brit mágus története talán kissé lassacskán építi magát, mégis hamar magával ragadja a nézőket és ez nem csak az elképesztő grafikának köszönhető. Strange útja elismert orvostól, az időt uralni képes mágusig ugyanis egyáltalán nem zökkenőmentes. 

Legendás állatok és megfigyelésük

J. K. Rowling neve szorosan összefűződik Harry Potterével. Az ifjú varázslótanonc története tömegeket fogott meg és valahogy adta magát, hogy mégse érjen véget azaz utazás, mely öt évvel korábban félbeszakadt. A Legendás állatok és megfigyelésük című film, hasonlóan a H.P. filmekhez, könyv alapon fekszik és amolyan előtörténetként érdemes tekinteni rá.

A több szálon futó sztori főhőse Gote Salamander, aki a legendás lényekről értekező könyvén dolgozva, különleges céllal érkezik Amerikába. A brit varázsló kevésbé ismervén a helyi szokásokat, azonnal bajba keveri magát. A törvények és az épp zajló kisebb boszorkányüldözés keresztjébe kerülve kell időközben elkóborolt állatait ismét elfognia, ezekből egy ráadásul láthatatlan. A Harry Potter világát ismerők számára ez a történet egy egészen más köntösbe bújtatott utazás, míg akik nem ismerik Potter történetét, azok nem fogják látni az egyébként zseniális aprócska kis utalásokat és összefüggéseket a filmek között. 

Watashi ga Motete Dousunda

Az idei őszi szezonos animek között is mindenki megtalálja a kedvére való stílust. A shoujo rajongók a Watashi ga Motete Dousunda (Kiss him, not me) szériának örülhetnek. Jelenleg öt rész érhető el a vicces hangvételű animeből, mely az iskolai élet mindennapjai mellett még közelebb hozza a nézők számára az otakuság mibenlétét.

A főhős, Kae, egy súlyproblémákkal küzdő, kedves lány, aki odavan a BL mangákért és animekért. Miután sikeresen veszít súlyából, jó pár fiú felkapja rá a fejét. A humor forrását főleg a fiúk egymással történő rivalizálása és a főhősnő rajongásának tárgya adja. Kae élénk képzelőerejének köszönhetően rendszeresen összeereszti a fiúkat, így amikor azok neki próbálnának udvarolni, nem igen tudja kezelni a helyzetet. 

Shoju révén inkább lányoknak ajánlom. Könnyed, humoros jellegével biztosan mosolyt csal az arcokra. A hárem hangulat adott, de nem kell tartani tőle. A fiúk személyisége eltérő, így mindenki talál kedvencet magának, akinek drukkolhat. A stílustól elvárható, megszokott kliséket persze ezúttal is megkapjuk, de ennek ellenére élvezhető, mert remekül adják magukat a humoros helyzetek és az otaku életmódról is viszonylag pozitív alkotnak a műben.

A vallási nézetek megnyilvánulása a metal zenében

Az egyik legnagyobb és legelterjedtebb előítélet a metalt szerető emberekkel szemben, hogy sokan egy azon vallás követőinek pecsételik őket. A valóságban a metalt hallgatók vallási nézetei eltérőek. Ezen szubkultúrában együtt csápolnak a hit hű katolikus, muszlim, illetve egyéb vallásokat követő emberek is ugyanazon előadó koncertjén. Sőt, sok esetben maguk a zenészek felvállalva vallási nézeteiket, a saját hitüket dicsőítő dalokat írnak és zenésítenek meg.

A legjobb példa erre a viking-kultuszt és a skandináv mitológia isteneit dicsőítő viking metal. Az önálló műfajnak nem tekinthető, leginkább folk és black metalra építkező ágazat, mely noha történelmileg messzebbre kanyarodik témáival, valódi gyökerei a '90-es években keresendőek. A korai években kiemelt figyelmet szántak a zenekarok a skandináv népzenei stílus alapjaira,  napjainkban mégsem a zene a mérvadó, helyette inkább a dalszövegek témájában, tartalmában és hangulatában keresendő a modern vikingek mivolta. Az általános téma a skandináv mitológia, a pogány hitvilág dicsőítése, a kereszténység megvetése, esetenként történelmi utalások is szerepelnek a számokban. A hangzásvilág rideg, sötét, olykor nagyon szomorú, míg máskor vidámabb dallamokkal írható le. Az akusztikus hangszerek mellett sok esetben a kultúrához kapcsolható hangszereket is megszólaltatják, ugyanakkor bőséges teret biztosítanak a basszus- és az elektromos gitárnak is. Az epikus, történetmesélő stílus használatával az elmékbe vetítik a régi korok világát. Tulajdonképpen jóval szélesebb skálán mozgó ágazatról van szó, mint azt elsőre bárki is gondolná. Jó példa erre, hogy az énekesek a tiszta, opera jellegű stílus mellett a death metal üvöltő vagy épp a black metal károgó stílusát is ugyan olyan szeretettel alkalmazzák.

Világszerte találni különböző bandákat, leggyakrabban mégis a skandináv területről (svéd, finn, norvég) származtatható a legtöbb formáció. Ez nem véletlenül van így, legtöbbjük ugyanis azt vallja, hogy a vikingek leszármazottai. A viking-metal elsősorban olyan területeken terjedt el, melyek korábban történelmileg is a vikingek fennhatósága alá tartoztak. Később Észak-Európa azon térségeire is hatást gyakorolt, melyek elfogadottan a közös germán történelmi örökség színterei.

A filmiparnak köszönhetően a viking kultúra és hitvilág egyre nagyobb népszerűségnek és ismertségnek örvend. A History televíziós csatorna, önálló sorozatot forgat Vikingek címmel. Ezen szériában történelmi alapokra helyezett kalandos, fordulatos és izgalmas történet rajzolódik ki, így megállja a helyét az olyan népszerű sorozatok között, mint a Trónok Harca vagy a Walking Dead. A viking kor isteneit a Marvel képregényeken alapuló  moziadaptációiban is megjelenítik, valamint több utalást is ejtenek a vikingek világképére.

Marvel univerzum

A szuperhősök aranykorában járva a mozikban összegyűlnek a képregényrajongók, a friss húsra éhes kritikusok, valamint a popkornra vágyó semleges közeg. Utóbbi, nem ismerve a Marvel univerzum csalafinta mivoltát kivonul a stáblista lefutása előtt, míg a maradék két tábor, (főleg a képregényrajongók) jót derülve ezen ücsörögnek tovább.

A Marvel Comics amerikai képregénykiadó eredetileg a Marvel Entertainment tulajdona, mely a Disney kezében van, hasonlóan a Star Warshoz. Igen, valójában egy azon hatalmas vállalat irányítja minden idők legismertebb sci-fijének, valamint a képregényhősök filmjeinek franchiseát.

A legnagyobb nevek, akik a birodalom trónján ülhetnek beírták magukat a filmvilág nagykönyvébe.
Ez alól Stan Lee sem kivétel. Ö a Marvel nyugalmazott elnőke, aki grafikusként olyan figurák megalkotásában vett részt, mint Pókember, a Fantasztikus Négyes, Dr Strange, az X-Men, Hulk, a Fenegyerek vagy Vasember. Ikonikus figuraként, majdnem minden Marvel moziban feltűnik egy aprócska jelenet kedvéért. Mellé csatlakozhat Kevin Feige, a jelenlegi Marvel-elnök, aki egyébként producerként dolgozott a legtöbb Marvel film készítésínél.

A Marvelre jellemző, hogy szeret tehetséges, de viszonylag kevésbé ismert színészekkel dolgozni. A formalitás szerint több filmre előre készítenek velük szerződést, így az olyan, több tucatnyi karaktert megmozgató filmekre is biztosítva maguknak a színészt, mint amilyen az Infinity War lesz, ugyanakkor a karakter előtörténetét tárgyaló mozik sem maradhatnak ki. A legkézenfekvőbb, ha Vasember (avagy Tony Stark) példájára gondolunk. A különleges páncélzatba bújt multimilliárdos már megkapta a neki járó karaktertörténetet, szerepelt mind a két Bosszúállók mozikban és igen, fel fog tűnni a továbbiakban is.

Megfigyelhetjük, hogy hasonlóan a népmesékhez, a Marvel is szereti a hármas számot. Mindenből három kell: három Bosszúállók film, három Thor és még lehetne sorolni. A világukban teret engednek a fantasynak, mely tulajdonképpen a látványvilág tárháza is egyben. A harcjelenetek okozta feszültséget humorral oldják, ugyanakkor a zenei aláfestést sem bízzák a véletlenre. A Marvel filmek épp azért szerethetők, mert sokakat megszólítanak. Meglehet, olykor mellé lőnek és nem találnak szíven mindenkit.  

A hatalmas Marvel világ legnagyobb gyengesége a negatív karakterek kidolgozásában keresendő. A legtöbbjük nem több, mint a szuperhősök éles ellentéte, ráadásul erejük csupán pillanatnyi látszat, mert végül legyőzik. Ugyanakkor remekül operálnak a kétarcú, vagy ahogy én nevezem őket, a napraforgó típusú karakterekkel, akik mindig oda társulnak, ahová számukra előnyös. Meglehet, hogy van min dolgozniuk, főleg ha a fináléra kerül a sor. Addig is élvezhetjük a látványvilágot, derülhetünk a jó poénokon, meg azokon akik kimennek a stáblista lefutása előtt.

Salem

A WGN Amerika csatorna a Salem című sorozatán keresztül a történelem egy, ha nem épp legsötétebb idejébe kalauzolja a nézőket. A boszorkányüldözések kellős közepében járva nincs olyan eszköz, melyet a gonosztól rettegő polgárok be nem vetnének, és többek között épp ez adja a lovat a horror alá. A rettegés másik forrása, maguk a másvilágból származó, gonosz teremtmények. 

A készítők  fantázia és a múlt keveredésének eredményeként egy olyan horrort tálalnak, mely egyszerre misztikus és sötét. Alaptörténete arra a feltételezésre épül, mely szerint a XVII. században nem ok nélkül robbant ki a salemi boszorkányláz. A történelmi utalásokat tartalmazó széria harmadik évada a napokban (egészen pontosan novemberben) kerül bemutatásra, követőinek legnagyobb örömére. Noha itt-ott bele lehetne kötni, egyrészt a ruhák, másrészt a konkrét események miatt, mégis élvezhető mű marad, főleg ha olyan horrorra vágyik az ember, mely nem másfél óra alatt építi fel magát.  

Az IMBD-n összegezve 7.2-re értékelték, míg a második évad záróepizódja kiugróan magas, 8.2-es pontszámot ért el a honlapon.  

A függetlenség napja - Feltámadás

Húsz év telt el és ezúttal nem csak a mozis fikció hanem ténylegesen a két film között is. Ennyi ideje volt felkészülni a Föld népének, az idegeneknek és igen, a nézőknek is. A folytatásban rengeteg utalást ejtenek a '90-es években bemutatásra került elődre, valamint a régi szereplők közül is feltűnnek páran. Ezúttal már egy fejlettebb, idegen technológiát használni merő világban találja magát a néző, ahol már a Holdra is építettek űrbázist. Már a kezdő képsorok is felérhetnek egy kisebb sci-fi orgiával a műfaj rajongói számára, azonban semmilyen jellegű meglepetésre nem lehet számítani a trilógia gyanús széria cselekményét illetően.

A fizika törvényeit meghazudtoló képsorokban az idegenek elleni harc kerül központba, a látványvilágra fókuszálva pedig döntő kérdések mellett siklanak el. Így például a film alig ad helyet  az érzelmi megnyilvánulásoknak és a főhősök jellemének kibontakozására. Helyette maradnak az önismétlő helyzetmegoldások, a kibontatlan (egyébként lehetőségeket rejtő) szálak és a felesleges családi drámák. A favicc kategóriás poénokon esetleg szánalomból engedhet meg magának a néző egy félmosolyt és akkor még nem került említésre az alap büdzsé, amiből létrejöhetett ez a kaotika. 

Egyik főhősünk, Jake Morrison (Liam Hemsworth, akinek alakításából hiányzik a spiritusz) képzett pilóta, aki egy óriási hiba miatt köt ki a Hold űrbázisán. Zéró érzelemmel nézi végig a saját bolygója pusztulását, holott alapvetően tele van feszültséggel és amolyan bűnbak típusú figuraként megy szembe az árral. Ez alapján úgy tűnhet, hogy karakteréből kiölték az érzelmi intelligenciát, pedig ezzel nincs egyedül.Jessie T. Asher avagy Dylen Dubrow apja örökségének köszönhetően nagy tiszteletnek örvendő pilóta. Tulajdonképpen Jake ellentéte és nem véletlenül van kettejük között konfliktus, de róla is elmondható, hogy érdektelen, semmi plusz nincs az alakításában, ráadásul az a sok "wohhoo"-zás, amit elsüt,egyszerűen irritáló. Ahogy azt említettem új hőseink mellé az első film figuráit is felsorakoztatták. Az ö szerepük főleg a két film kapcsolatának, illetve a generációk közötti különbségek megerősítésében nyilvánul meg.

A Függetlenség napja második része érdekes elegyet alkot az Alien filmekkel, az alpul szolgáló első epizóddal és a Star Trekkel, noha utóbbi klasszikusok nyilván zokon vennék az egy lapon történő említést. 

A metal zene alappillérei

Amikor különböző zenei stílusokról van szó sokszor egy hatalmas halmazra, vagy, ha úgy tetszik egy kész házra gondolnak az emberek és nem az azt alkotó téglákra vagy tartógerendákra, holott az összképből nem mindig lehet érdemleges következtetéseket levonni.

Így van ez a metal esetében is. Amikor kimondjuk, hogy "metal" a műfajt kevésbé ismerők úgy képzelik el, hogy az általuk ismert összes rockot és metalt játszó zenekar egy hatalmas halmaz tagja, vagy visszatérve a házikós hasonlathoz, ugyanazon tartógerenda elemeit alkotják. Tisztázzuk: a metalnak annyi műfaja és alműfaja van, hogy valójában igen nehéz lenne összeszámolni őket, jellegüknek köszönhetően, és az összeset durva kihívás lenne fejben tartani.

A teljesség igénye nélkül, a metal alapjait bemutatva igyekszem rávilágítani arra, hogy a fenti elképzelés valójában mennyire téves. Képzeletbeli viskónk, mely a metal zenei műfajt kívánja szemléltetni, épüljön ezúttal nyolc gerendára, ám a gerendák előtt nem árt figyelni az alapozásra.

A metal esetében ez az alap a heavy metal, mely a '60-as évek végén terjedt el, a korai képviselői közé sorolandó a Rolling Stones, a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath.  Hozzájuk képest a '70-es évek bandái kevésbé használtak blues elemeket, a '80-as évekre pedig oly mértékű változás következett be a műfaj történetében, hogy az az underground körökből kitörve eladhatóvá és jóval nagyobb tömeg kedvenc zenei stílusává vált. Az idő előrehaladtával a stílus formálta saját magát. A dobok és gitár által uralt hangzásvilág virtuózai egyedi riffekkel és szólókkal spékelték dalaikat. A zenészek formabontó elképzelésinek köszönhetően születhetett meg a glam, majd azt követően a thrash, a death, a doom, a power, a black, a progresszív és a gothic metal is. Azonban nem zárható le a történet csupán ennyivel. A heavy metalból eredeztethető műfajoknak ugyanis rengeteg válfaja van. (Kicsit olyan az egész, mint egy fa, ami először száz, később pedig ezer felé ágazik.)

A ház egyik alappillére a glam, melyről már korábban olvashattatok a Lélektöredékek blogon, így erre részletesebben nem térnék ki. Helyette egy másik tartóoszlopról, a thrashről ejtek néhány szót. A thrash metal négy nagy zenekara a Metallica, a Slayer, a Megadeath és az Anthrax (Ők a „big 4“ - a képen). Rajtuk kívül a Kreator, a Testament, az Exodus, és a Sepultura kerül említésre (nem véletlenül), ha a thrash zene eredettörténetének kutatásába vágjuk a fejszénket. A thrash metal kedveli az erőteljes hangzásvilágot, a gyorsabb ritmust, az egyszerűbb dalképleteket és a technikás riffeket. A nyers, agresszív hangzásvilág dalszövegileg sem könnyen emészthető témákat feszeget. A thrash világában nem csak a halál és a vér dominál, hanem társadalmi kérdések is előtérbe kerülnek, valamint a háború is tipikusan a thrah metal általkedvelt téma. (Előfordul, hogy mások is előveszik, de nagy általánosságban rájuk vezethető vissza.)

A death metal is meghatározó alappillére a stílusnak, s ennek is megvannak a maga alfajai. A death metal annyiban különbözik a thrash metaltól, hogy a nyers erőre rátesz még egy lapáttal úgy, hogy mélyebben búg a gitár, hogy ezerrel peregnek a dobok, és hörögnek az énekesek. A dalok sokszor kibontva önmagukat építkeznek és mélyülnek el, de nem ritka a hirtelen bekövetkező váltás sem. Ezen műfaj atyjai a Morbid Angel, a Vader, a Behemoth és a Cannibal Corpse. Ezt a műfajt sokak durva csörömpölésnek vélik, holott jóval több rejtőzik mögötte. Fontos benne a gyors és olykor igenis technikás játékstílus, ami koránt sem annyira egyszerű, mint azt sokan gondolják. A death metal már okkultabb témákat feszegetve többet ad a színpadiasságra, a látványvilágra. A dalokban megjelennek a vallási kérdések, és a sátánizmus is. A death metal zenekarok tagjai nagyobb valószínűséggel lehetnek a vallás követői, de akikhez mindez még közelebb állhat azok a black metal műfaj zenekarai. A korábbi, főleg amerikai indíttatású műfajokkal ellentétben a black metal norvég vonalakra vezethető vissza, születése pedig a '90-es évekhez kapcsolható. A hörgés mellett amolyan károgó jelleggel éneklő frontembereket gyorsan, monoton pergő dobok és erősen torzított gitárok kísérik.

A black metalhoz tartozik egyfajta életszemlélet, világnézet, mely nem építő, sokkal inkább romboló hatással bírt vagy bír jelenleg is a zenészekre. Ezen nincs mit szépíteni: a black metalban felcsendülő témák, a zenészek és a rajongók szélsőséges megnyilvánulásai miatt terjedhetett el az a téves elképzelés, amely szerint mindenki, aki metalt hallgat az sátánista. Éppen emiatt, akár metalos berkekben is a black sok esetben gúny vagy megvetés tárgyává válik. Ennek okát a szélsőségesen felépített zenei világ adhatja, mely hangulata egyébként jól tükrözi mindazt, ami jelen van a black metal ideológiájában. Itt azonban álljunk meg, el kell mondanom, hogy az a fajta leírás, amit a blackes körökről olvashattok a neten, nem feltétlenül igaz minden egyes black metalt kedvelő egyénre.

Az ötödik tartógerenda képében a doom metal kerül bemutatásra. A klasszikus trió (gitár, dob, basszus) néhány banda esetében billentyűs hangszerekkel lesz teljes. A dalszövegek sötét és epikus stílusban íródnak, a perspektíva pedig egészen pesszimista jelleget ölt. A fantasy és a mitológia sem elvetendő téma. Érdekes, hogy még a metalon belül is undergroundnak számít az ágazat és tulajdonképpen nem sok információt találni róla.

A power metal, hasonlóan a doomhoz, kedveli zenén keresztül elmesélni az epikus történeteket. Hangzásilag a tiszta ének, így a magasabb hangok is dominálnak. Emellett jellemző a gyors gitárjáték, a dupla lábdob, sok formációban pedig billentyűjáték is hallható.

Végül, de nem utolsó sorban az utóbbi két stílushoz kísértetiesen hasonló, jazzes alapokon nyugvó progresszív metal maradt hátra (a gothich metalt korábban szintén bemutattuk már). A progresszív műfaj igen lendületes, sok, a stílusban játszó zenekar (így például a Dream Theater) kedveli a történetmesélést, a fantasyt és a mitológiát, mint témát. Az igen nehezen játszható műfaj nagyjai tanult zenészek, akik a jazz elemeit kreatívan vegyítik. Jellemzőek az ágazatra a hosszúra nyújtott szólók, illetve az alapvetően hosszabb időtartamú (akár 8-10 perces) dalok.

Már ezen rövid ismertető alapján is jól látható, hogy egy zenei műfaj valójában mennyi mindent foglal magába. A metal akár egymásnak egészen ellentmondó műfajokat felölelve kínál változatosságot kedvelői számára. Jazz, blues alapokhoz nyúlva valami egészen mást tud mutatni, mint a mélyen torzított duplázós tematikával. Ráadásul bizonyos ágazatokhoz komplett világszemlélet és gondolkodásmód is társul. Ebben mutatkozik meg a stílus sokrétűsége. Amint azt említettem, ez a cikk a teljesség igénye nélkül kívánta bemutatni a különböző heavy metal műfajokat. Ezeken kívül rengeteg alműfaj és válfaj létezik még, például a folk, a viking, az alternatív, a nu metal, az industrial és a többiek. Valójában a képzeletbeli házikó, amit oly sokszor említettem, sokkal inkább egy több emeletes kastélyhoz hasonlítható, mintsem egy viskóhoz.

Források: wiki, metalenciklopedia
Szerk.: Virginia Sol

A lány a vonaton

A Paula Hawkis bestsellerje alapján készült mozifilm tartalmazza mindazt, amit egy thrillertől elvárhat a néző. Jelen van benne az agyalgatás, a rejtélyesség és ezen felül karakterekben is igen erős marad. Noha lassan építi magát a cselekmény, a feszültség és a csattanó jól sül el, így azokra érdemes várni.

Sztori
A közel két órás film három nő életét mutatja be. A főhősnő alkoholproblémákkal küszködik, idejét pedig azzal tölti, hogy ide-oda utazgat a vonaton. Az ablak mellett ülve figyeli mások házait és elképzeli az életüket. Egy általa boldognak vélt párkapcsolat történetéről ábrándozva, saját tönkrement házassága is gyakran az eszébe jut. A vásznon rajta kívül két hölgy tölt be jelentősebb időt. Hiába hasonlítanak egymásra külsőleg, gyakorlatilag egymás ellentéteit jelképezve más-más életcélokkal és elképzelésekkel vannak megáldva. Egyikük a történet közepénél járva, rejtélyes módon eltűnik. A nyomozás kezdetét veszi, a gyanúsítottak pedig egymást váltva kerülnek elő.  Aki nem szereti az idősík váltós sztorikat, az eleinte mérgelődhet a megoldás felett, de viszonylag hamar össze fog állni a kép.

Aki kedveli a thriller történeteket, annak biztosan tetszeni fog ez a film, még annak ellenére is, hogy sokak szerint nem kell annyit agyalni a megoldás felett, mint a műfaj nagyjainál. A színészek hitelesen alakítják a karaktereket és ez igaz a mellékszereplők többségére is. Noha a sztori eleje kicsit lassúnak tűnik, amikor beindulnak a cselekmények és a kérdőjelek, nincs megállás, visszaútról pedig szó sem lehet.

Színesen startol az október

Az aradi vértanúkra emlékeznek valamennyi intézményben és országszerte is október 6.-án. A tizenhárom honvédtisztre való megemlékezés mellett párhuzamosan startolnak a Glamour napok, mely során október 6.-9. között hatalmas tömeg lepi el a plázákat. A kuponok 5-10, 10-15 de akár 20% feletti árkedvezményt is nyújthatnak bizonyos termékekre. Október elejét a moziünnep teszi teljessé, mely tartalma alatt (szintén október 6.-9.) 690 forintos jegyárakon mozizhat a nagyérdemű, ráadásul ezúttal a premieres filmek is ezen az áron kerülnek vetítésre. A szemfülesek persze időben lecsaptak a lehetőségre és a termek nagy részére már betelt a netes foglalásokkal. A hétvégét tovább színesíti a hungexpon megrendezésre kerülő a Mondocon, mely az animek és a játékok világának rajongóinak kedvező hír.

Alíz tükörországban

Alíz fantáziadús kalandjainak folytatására kerek hat évet kellett várni, még úgy is, hogy a színészgárda egy része már adott volt. A film hasonlóan 2010-es elődjéhez igen jól kidolgozott grafikával és számítógépes technikával került kivitelezésre és mesés hangulata ellenére komoly kérdéseket feszeget, mégis valahogy gyermeki marad. A készítők ezúttal is a látványvilág hangsúlyozására utaztak, a történet drámai szála pedig alig, hogy kibontakozik, rögtön ott terem a mindenki szívébe melegséget árasztó happy end.
FIGYELEM! Aki nem látta a filmet és elkerülné a spoilereket, az NE olvassa tovább a kritkát!

Alíz (Mia Wasikowska) hajóskapitányként éli a hétköznapjait ám alig, hogy hazatér a több éves expedíciójából, otthon rengeteg probléma várja. Ezek elől Csodaországba menekül, ahogyan az a címből is kiderül egy varázslatos tükör segítségével, ahol azonban ismételten rossz hírrel fogadják az ottani barátai. A bolond Kalapos (avagy az agyonmaszkírozott Johnny Depp) megmentésére kell siessen, ám az elsőre látszólag egy furcsa téveszmével bombázza, mely szerint a rég elvesztett családja tulajdonképpen nagyon is él. Álláspontjában mindenki kételkedik, ezért egyre inkább rosszul érzi magát. Ez a bátor fiatal lány folyton-folyvást elsőre képtelennek tűnő helyzetekbe bonyolódik, egyetlen szerencséje, hogy úgy véli, hogy semmi sem lehetetlen, azonban neki is vannak korlátai. Épp egy ilyen korlátba ütközik akkor is, amikor a reményt vesztett Kalapos megosztja vele a problémáit. Hű barátként, természetesen, amikor megtudja, hogy mégis van megoldás a gondjára, nem habozik cselekedni. Mindeközben a valós világ eseményei szóba sem kerülnek, pedig a "túloldalon" sem épp rózsás a helyzet. Ez akár jó példája is lehetne annak, hogy Alíz tulajdonképpen sokkal szívesebben időzik Csodaországban, mint a saját világában, de erre még később visszatérek. 

Alíz találkozik és beszél az Idővel (Sacha Baron Cohen) akiről meglepődve állítja meg, hogy valójában egy hús-vér férfi. Az Idő sok mindenben ellentmond saját magával. Nem szereti, ha sokat beszélnek körülötte, ugyanakkor saját maga elég szószátyár. Utal a róla elterjedt szóviccekre, mégis, amikor szembekerül velük, nehezen tűri azokat. Ezek a beszólások favicc jelleggel sülnek el, ráadásul ez a "hatalmas uraság" nem több egy esetlen pojácánál, aki tulajdonképpen nem is olyan kegyetlen, mint azt a szereplők vagy a nézők várták. Ráadásul a mesebeli küldetés még akkor sem rezonál a való világ eseményeivel, amikor a különc lány sikeresen elcseni az idő hajtóelemét, a különleges gömböt, amellyel utazni lehet a múltban. Az Idő percei a gömb nélkül megvannak számlálva, ráadásul a múlt sehogy sem felülírható, csupán okulhat belőle a nyughatatlan főhősnő.

Ahogy Alíz ide-oda ugrál a múlt eseményei között, az Idő üldözőbe veszi és előle (ismét egy tükrön át) a valóságba menekül vissza. Ott egy elmegyógyintézetben ébred, ahol hisztériával kezelik, de megszökik és ismét a tükrön keresztül utazik, de bármilyen akadályba is ütközik azok megoldják saját magukat, s végül minden jóra fordul. Kalapos visszakapja a halottnak hitt családját, az ellenségekből barátok lesznek, Alíz pedig levonja a saját maga nagyon egyszerű kis tanúságát. Amikor úgy dönthetne, hogy Csodaországban marad a valóságra teszi a voksát, így végül kalandjai összessége hathatnak arra. A happy end úgy teljesedik ki, hogy a való világban szintén megoldódik minden: Nem nézik őrültnek, kibékül az édesanyjával és a hajózást is folytathatja, melybe korábban vágott bele. Így tulajdonképpen csak egy gyermeki leckével lett bölcsebb...

A film megítélésén csak ront, hogy a színészek ennél jóval nagyobb szeletet is kaphattak volna a film időbeosztásbeli tortájából. Helena Bonham Carter Szívkirálynője a hisztériázáson kívül tulajdonképpen semmit sem csinál, Anne Hathaway karaktere pedig a másik szörnyen irritáló jelenség, aki csak ide-oda libben, beszél egy keveset, aztán kész.  Sacha Baron Cohen ideje is korlátozott volt Időként, ráadásul elég fura személyiségű figurával volt megáldva, de abból legalább kihozta, amit lehetett. Johnny Depp Kalaposa bugyuta, gyerekes és irritáló (sajnos) . Az IMBD oldalán nagylelkűen 6.2-re értékelte a filmet a nagyérdemű, mely készítésénél egyébként Tim Burton csak producerként volt jelen és ez látszik is. 

Horrorisztikus animek nem csak Halloweenre

Deadman Wonderland, Elfen Lied, Blood + és Death Note. Ezek a horrorisztikus stílusú animek a legnépszerűbbek és ezeket ismerik a legtöbben. 

A horrorisztikus animek közül szintén a legismertebbek sorába tartozik az Another, lélektani horror, mely nem véletlenül oly népszerű a kategóriájában. A 12 részes animet végig kíséri a nyomasztó, misztikus hangulat és ahogy egyre közelebb kerülünk a várva-várt végkifejlethez a sok haláleset ellenére, thriller jelleget ölt a széria. Érdekesség, hogy az Another animet nem mangából, hanem egy regényből adaptálták. Maga a sztori egy közel sem hétköznapi halálesethez köthető, a főhősök pedig diákok.

A hasonlóan nyomasztó, rejtélyekkel és kérdőjelekkel teli Mayoiga (The lost village) 12 részben mutat be egy különleges falut, mely elszigetelve a valóságtól az új kezdet reményében válik igen csak vonzóvá és népszerűvé a fiatalok és a kutatók körében. A szellemfalu ködbe burkolózva határolódik el a hegyekben és sok titkot is rejt.

Noha a Shiki című animében is jelen vannak a rejtvényfejtés izgalmai, egészen más ad okot a horrorisztikumra, ám hasonlóan az Another-hez jelen van benne a rejtélyesség. Ebben a történetben egy világtól elzárkózott falu kerül a középpontba, ahol sorra hunynak el a lakosok. A kiváltó okot a helyi orvos és pap kutatja, s noha eleinte járványra gyanakodnak, később rájönnek, hogy nem betegségről van szó, hanem vámpírokról. A rengeteg karaktert megmozgató 22 részes animenek időt kell adni, ahhoz, hogy kiteljesedjen benne az izgalom, de így jut elég idő a karakterek bemutatására, ami sok esetben hiányos a hasonló stílusú animek esetében.

A fentiekhez képest jóval véresebb, ám talán kevésbé népszerű Corpse party már a címéből adódóan is tizennyolcas karikát érdemelne. A 4+1 részes OVA egy horror-kalandjáték alapján került adaptálásra. Mivel igen erőszakos cselekmények mennek végbe nem véletlenül felel meg a guro stílus elvárásainak. A mindössze pár epizód bőven elég a karakterek felvázolására és a rettegés alapjának felépítésére. 

A tévhitekkel ellentétben ez a műfaj is igen változatos a maga módján. Például ott van az eccivel fűszerezett zomiapokalipszis tematikájú Highschool of the Dead, a sci-fi jellegű Parasyte és a vámpír.-központú Hellsing. Mind a három anime egészen más stílusjegyeket hordoz, mégis a horror kategóriába sorolhatók.
A listát ki lehet egészíteni a Higurashi no Naku Koro ni, az Ookami Kakushi, az Ajin és a Mirai Nikki animekkel, de még így sem egészen teljes.

Választék tehát bőven van, így ha filmek helyett animekkel múlatjátok az időt Halloweenkor, akkor érdemes szemezgetni a horror, illetve a thriller besorolást kapott művek között.